e-Befogadás Magyarországon – Éves Jelentés 2008

2009. március 23 · Kategória: Dokumentumok 

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

Vajon elég gazdag-e Magyarország ahhoz, hogy lemondjon az aktív korú népesség nagyobbik feléről, és kirekessze őket az információs társadalomból? Van-e a társadalomnak joga arra, hogy az internet korszakban csak a gyerekek, fiatalok, magasan képzettek, magas jövedelműek, városlakók előtt nyissa meg a digitális végtelent, és az idősebbeket, távoli falvakban élőket, szegényebbeket, iskolázatlanabbakat egy modern társadalmi Taigetoszhoz tessékelje? Korunkban az informálódás alapja az elektronikus média, a társadalmi kommunikáció kiemelkedő terepe az internet; és egyre inkább a munkavégzésé, az állampolgári jogok gyakorlásáé is az lesz. Így megteheti-e az ország, hogy olyan indokkal állítson tilalomfát több millió ember elé, hogy túl öreg a tanuláshoz; túl távoli helyen él, hogy internet-eléréshez jusson; túl buta ahhoz, hogy a korszak készségeit elsajátítsa? Van-e tehát jogunk azt a generációt kirekeszteni, amelyiktől egyébként tanulnunk is lehetne?

Az e-Befogadás éve után úgy véljük, joggal emeljük fel a szavunkat, hogy a modern kirekesztettséget nem lehet rákényszeríteni az ország lakóinak 50 százalékára, azokra, akik segítség nélkül nem lehetnek az információs társadalom polgárai.

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) 2000-ben publikálta a Magyar Informatikai Charta című szakmai közösség által összeállított felhívását, amelyben felemelte a szavát azért, hogy a hátrányos helyzetűek, az idősek számára lehetőséget kell adni az internet megismeréséhez. Alig több mint nyolc év telt el, és az akkor internetet használó 50 év felettiek alig tízezres száma mára majdnem félmilliósra nőtt, de még 5 millió felnőttkorú honfitársunk nem ismeri az internet felhasználásának módját. Az internetet nem használók aránya ugyan csökkent, de nem jelentős ütemben: az információs társadalomból kirekesztettek aránya évenként csak kevesebb, mint 4 százalékponttal apad. Nagyon elkedvetlenítő tény, hogy a digitálisan írástudatlanok közel 50 százaléka 60 éves, vagy annál idősebb, emellett 68 százalékuk inaktív.

Ez a jelentés elsősorban az idősebb generációra tekint, mivel Magyarországon az igen kedvezőtlen foglalkoztatási, rossz szerkezetű munkaerő-piaci mutatói mellett elsősorban a gyors ütemben öregedő társadalom problémájával kell szembenézni. Megoldási mintákat mi is adunk, de lévén Európa is ezzel a problémával küzd, az uniós legjobb gyakorlatokat és legalább az európai közösség politikai irányait érdemes lenne Magyarország gazdasági és kormányzati döntéshozóinak is megismernie.

Jelenleg közel 4 millió 50 év feletti lakos él Magyarországon, és a még munkavállalói korúak (50-64 év közöttiek) közül csak minden harmadik dolgozik. Magyarországon az aktív dolgozók aránya alig haladja meg a felnőtt korú népesség 60 százalékát, ami az EU tagállamok között is példátlanul alacsony aránynak számít. A 15-64 évesek 62 százaléka jelenik meg a munkaerőpiacon és 57 százalékuk állt munkában. Az Eurostat által publikált adatok szerint a munkanélküliségi ráta 2008 augusztusában az EU27 tagállamában 6,8 százalék volt, míg Magyarországon 7,7 százalék.

Nagyon kedvezőtlen a munkavállalók digitális írástudásának szintje is. 2006-ban az Unió munkavállalóinak 51 százaléka használt internetet, míg Magyarországon épp csak 29 százalék. A hazai munkavállalók több mint 40 százaléka nem rendelkezik számítógépes ismeretekkel (Eurostat 2006), míg a nyugdíjasoknak mindössze 3 százaléka, azaz alig 60 ezer 64 év feletti magyar lakos vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson az elmúlt 3 évben (Eurostat 2008).

Sajnos a hitel- és pénzügyi válságnak már az oldalszele is elég volt Magyarországnak ahhoz, hogy a leállósávba lökje az ország szekerét. De ebből lehet előnyt is kovácsolni, ha végre sikerül felgyorsítani az eddig elodázott társadalmi modernizációs programok végrehajtását, a munkaerőpiac strukturális szerkezetének átalakítását, a felnőttképzési rendszer fejlesztését, a (digitális) foglalkoztatás dinamikus növelését, a közigazgatás átfogó informatizálását. Minden mással szemben előnyt kell élveznie a társadalmi modernizációnak, amely nem nélkülözheti az internet sokkal szélesebb körű, a mindennapi életbe történő lehető legtermészetesebb beemelését minden társadalmi és életkori rétegben. Látható, hogy nagyon sok, egymástól független szétaprózott program fut az információs társadalom igazságosabbá tétele érdekében a civil és piaci szereplőkön keresztül az Új Magyarország Fejlesztési Tervig, de nem látható, hol érnek össze ezek a fejlesztések, hányan lesznek e programoktól boldogabbak.
Az e-Befogadási eszme megszállottjai, váteszei javarészt a civil szervezeteknél találhatók. A társadalom igazságtalan működését kiegyenlítő szerepük egyre inkább előtérbe kerül, de tevékenységük (különösen a számukra elérhető források hiánya miatt) eredménye csak hosszútávon mérhető. A civil szervezetek jelentékeny részének létbiztonsága még minimális szinten sem garantált, a pályázati rendszerek utófinanszírozási megoldásai beruházás-központú gondolkodásból fakadnak. A közigazgatás és civil szervezetek viszonya ezért is ambivalens, mert a civileknek „Ügy”-eik vannak, de pénzük nincs, a hivatalnoknak viszont pénze, ügymenete, szabályozói vannak, és a motivációjuk legfeljebb a határidő és a politikai akarat lehet. Ezért a párbeszéd gyakran ki sem alakulhat: a kétféle cél, kétféle tempó rövidtávon nem teremt dialógust.

Többen úgy értelmezik, hogy az e-Befogadás kérdése csupán a digitális írástudás megszerzése. Ennél viszont többről van szó: befogadást, integrációt jelent az információs társadalomba, tehát a most, nehezen érkezők ne csak internet-userek, hanem e csoportok számára készült szolgáltatások – az oktatástól a munkavállaláson át az egészségvédelemig – felhasználói és tartalomteremtői legyenek. A feladat valójában a befogadóké, mit tesznek azért, hogy a kirekesztettek is társulhassanak hozzájuk. Ahhoz, hogy magasabb szintre lépjünk, az alapokat kell elhelyeznünk, és ez valóban a digitális írástudás és az internet könnyű elérésének biztosítása. Azt látjuk, hogy az utóbbi néhány évben nem csupán a magyar társadalom átlagában nőtt az internet iránti nyitottság, de ez igaz az 50 feletti korosztályokra is. Elemzésünkből kiderül, hogy a magasabb jövedelmi szinten állók, a felsőfokú végzettségűek, a gazdaságilag aktív 50 felettiek viszonylag könnyen megnyerhetők az internet számára, és internetes aktivitásuk nem sokban különbözik a fiatalabb generációétól. A probléma inkább az, hogy életkorban előrehaladva, a nagyobb városoktól távolodva csökken a gazdagok, felsőfokú végzettségűek, gazdaságilag és társadalmilag aktívak száma. Ezért a közösség, az állam és a piac feladata, hogy azokat segítse, akik még nem, vagy nem eléggé célcsoportjai a piaci szereplőknek, akikhez nem kopog be a gyerek vagy unoka, akiknek barátai nem mutatják meg az első kattintások mikéntjét. Magyarországon az e-Befogadás szempontjából leginkább segítségre szoruló csoportok az 50 évesnél idősebbek, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, az alacsony iskolai végzettségűek és a kisebb településen élők, a szegények. Ezek a csoportok tekinthetők leginkább kirekesztetteknek az információs társadalomból. A digitális írástudás elterjesztésekor ők vannak leginkább a sor végén, és az ő számuk a leghatalmasabb.

Az első, 2007-es e-Befogadási Jelentés átfogó helyzetképet vázolt fel, és ebből egy akciótervet fogalmazott meg, melynek teljes megvalósulása még várat magára. Mindössze egy pont teljesült: az e-befogadási eszme- és fogalomköre elindult hódító útjára hazánkban is.

Az idei jelentésben tovább árnyaltuk a helyzetképet, és a Magyarországon elindult folyamatokról is számot adhatunk. A második e-Befogadási Jelentés nem csak hiányokra figyelmeztet, hanem a lehetőségeket, és a jó gyakorlatokat is bemutatja. 2007 novembere és 2008 vége között a magyar informatikai civil szervezetek heroikus küzdelmet folytattak azért, hogy a döntéshozók, a kormányzati szereplők, a vállalkozások és a média képviselőit meggyőzzék a digitális szakadék leküzdésének tettekben megnyilvánuló fontosságáról, és azokról a társadalmi, gazdasági, kormányzati, életminőségi, mentálhigiénés előnyökről, ami az internet széles körű elterjedéséből fakasztható. Az Inforumnak sikerült meggyőznie öt parlamenti párt felelős gondolkodású képviselőit, hogy álljanak az ügy mellé, és szülessen Országgyűlési Határozat és egy parlamenti bizottság a probléma megoldása érdekében. Sikerült mozgósítania civil szervezeteket, akik a maguk működési területén próbáltak meg erőteljesebb hatást kiváltani. Sikerült meggyőzni néhány magas állású kormányhivatalnokot, hogy meglássák azt a hasznot, amelyet az online kormányzati szolgáltatások megnövekvő felhasználói létszáma jelent. A Magyar Országgyűlés viszonylag későn, október 6-án nyilvánította 2008-at az e-Befogadás évének, de ilyen nyilatkozatot egyetlen más európai parlament sem tett. A létrejött e-Befogadásügyi Eseti Országgyűlési Bizottság mandátuma 2010 májusáig szól.

A rendezvénysorozatok hírei csak lassan váltották ki a média érdeklődését. A magyar informatikai vállalkozások túlnyomó többségét nem sikerült megmozdítani, annak ellenére sem, hogy gazdasági értelemben éppen az ő piacuk bővítéséről van szó. Akik az ügy mellé álltak, azok javarészt nemzetközi vállalkozások hazai képviseletei.

Magyarországon 2008-ban elindult valami az e-Befogadás terén. Ha a civil szervezetek lendülete nem fullad ki, ha támogatókra lelnek, ha a magyar gazdaság nem omlik teljesen össze, ha elindulna végre egy-két olyan fejlesztési program, ami az érintettek internetes oktatását és figyelemfelkeltését finanszírozná, akkor talán megvalósulhatna az a terv, hogy Magyarországon egymillió új internet-felhasználó kapcsolódjon be az információs társadalomba, s többségük a hátrányos helyzetűek köréből. Már most sejthető, hogy a csatlakoztatni vágyott egymillió felhasználó 2010 végéig már nem vonható be, de talán 2011 végére igen. Az európai e-Befogadási politikák Magyarországnak több kitörési pontot is tartogatnak. A kormányzati szereplőkön és a vállalkozásokon áll, hogy élnek-e az Unió és a helyzet kínált lehetőséggel. A parlamenti politikusok és az erejükön felül teljesítő civil szervezetek megtették a magukét és továbbra is teszik a dolgukat.

Magyarországon a 18 éves és idősebb népesség körülbelül 50 százaléka 2008-ban digitálisan írástudatlan, azaz nem használ sem számítógépet, sem internetet. Ez az arány az elmúlt években ugyan csökkent, de nem jelentős ütemben. Az információs társadalomból kirekesztettek aránya évenként csupán kevesebb, mint 4 százalékponttal csökken. Kedvezőtlen tény, hogy a digitálisan írástudatlanok közel 50 százaléka 60 éves, vagy annál idősebb, valamint 68 százalékuk inaktív, s nagy hányaduk magányos .

Éves jelentésünk elsősorban az idősebb generációra fókuszál, mivel Magyarországnak az igen kedvezőtlen foglalkoztatási, rossz szerkezetű munkaerő-piaci mutatói mellett főként a gyors ütemben öregedő társadalom problémájával kell meg küzdenie az elkövetkezendő években.

Jelenleg közel 4 millió 50 év feletti lakos él Magyarországon. E generáció 16 százaléka használ internetet, közöttük a rendszeres (legalább heti rendszerességgel) felhasználók aránya közel 60 százalékos. A tipikus 50 év fölötti hálózati polgár profilja nagyon hasonló a tipikus (átlagos) internetező profiljához: magasabb iskolai végzettségű, dolgozik, szellemileg aktív, többszemélyes háztartásban él, magasabb jövedelmű, tehát az időskori internetezést jellemzően e tényezők befolyásolják Magyarországon. Az internet-használó neme szignifikánsan nem befolyásoló tényezője az internet használatának.

A teljes magyar nyelvű jelentés letöltése
A teljes angol nyelvű jelentés letöltése

A jelentés az Inforum és az Információs Társadalom és Trendkutató Központ együttműködéséből született.

Az elkészülését támogatta a D-Link KFT.