Az e-Befogadás Kezdeményezés

2008. szeptember 29 · Kategória: e-Befogadás 

A teljes problémakör áttekintésére az Inforum létrehozta az eInclusion.hu tudásbázist, ahol minden fontos dokumentumot megtalál. Itt csak a két legfontosabbat közöljük.


Dombi Gábor:

Az e-befogadás kérdés uniós és hazai értelmezései

I. Az e-Inclusion policy uniós irányai

Az e-Befogadás megközelítés a társadalmi befogadás szociális-, a képzettség növelésének, a készségek elterjesztésének kulturális dimenziójából, illetve az informatika gazdaságerősítő potenciáljának, tehát munkaerőpiacra való hatásának mátrixából jött létre. Ezért a kérdés maga is erősen komplex , ami magában foglalja az

eAccessibility (elérhetőség ) területét

  • amely főként idősek és fizikai hátránnyal elő emberek számára keres, szabványosít, javasol olyan eszközöket, amelyekkel a (fizikai) hátrányuk ellenére is igénybe vehetőek az információs társadalmi szolgáltatások;
  • e kérdéskör fő részét képezik azon technológiák és eszközök (Assistive Technologies) előállítása, amik a hátránnyal élők informatikai eszközhasználatát elősegítik;

e-Ageing területét

  • 2010 és 2030 között Európa 65 év feletti lakosságának aránya eléri, sőt várhatóan meg is haladja a 40 százalékot. Ez a demográfiai változás súlyos feladatok elé állítja majd a társadalmakat;
  • a probléma megoldásának eszköze az informatika és ezért esik a legnagyobb hangsúly az idősödés problematikájára az információs társadalmi diskurzusokban.
  • e területen belül három fő irányt különböztet meg a szakpolitika:
  1. “Idősbarát munkahely” (Ageing well at work or ‘active ageing at work’) gondolatkör jelenti azt a megközelítést, hogy biztosítani kell az idősödő munkavállalók számára az aktivitás és produktivitás lehetőségét és a jobb munkakörülményeket, segítséget az IT-eszközök használatában, oktatást az IT készségek elsajátításához;
  2. “Idősödés a közösségben” (Ageing well in the community) amely lehetőséget ad az idősödő állampolgároknak arra, hogy hosszabb ideig maradjanak aktívak és kreatívak, és az IT-eszközök révén maradjanak részesei a (szociális-társadalmi) hálózataiknak, hogy ennek révén elkerülhessék a társadalmi izolációjukat (ezt a veszélyt Európa fejlettebb oldaláról az uniós tisztviselők csak a vidéki és ritkán lakott területen látják jelentősnek).
  3. “Idősödés jólétben otthon” (Aging well at home) arra fókuszál, hogy egészségesebb és magasabb életminőségű legyen az idősebbek mindennapi életvitele, hogy a függetlenségük, autonómiájuk mind hosszabban biztosítható legyen az informatikai eszközök révén. (Tehát minél később szoruljanak mások támogatására.)

Az uniós dokumentumok e kérdéskör fő problematikájaként jelzik, hogy jobban meg kellene érteni az idősebbek szükségleteit ahhoz, hogy a kérdés megfelelő kezelést nyerjen.

Az alacsony paci tudatosság és láthatóság, a sztenderdek és az interoperabilitás hiánya, az üzleti modellek kivitelezésében való bizonytalanság alkotják a fellendülés akadályait. Etikai kérdések és általános koordináció-hiány, az általános stratégia hiánya késlelteti a kibontakozást, a probléma megfelelő kezelését. A korlátok megnevezése, a lehetőségek kiaknázása, és az idősek, mint felhasználók fókuszba helyezése fontos lépés kell, hogy legyen.

Piaci láthatóság és átláthatóság – az európai IKT vállalatok tudatosságának hiánya folytán a segítő technológiák (assistive technologies) végfelhasználói, az idősek még nincsenek megfelelően megszólítva.
Technikai akadályok – a mainstream IKT termékek és szolgáltatások ritkán felelnek meg az idős emberek szükségleteinek.

Alapvető hozzáférési akadályok és a megfelelő megoldások hiánya – az idősek különösen ki vannak téve az információs társadalom előnyeiből való kimaradásnak, mert legtöbbjüknek nincs kapcsolata kommunikációs csatornákkal, hálózatokkal, információs technológiákkal, nincs megfelelő képzettségük és motivációjuk.

Az Európai Tanács az alábbi akciókat indítványozta az említett akadályok leküzdésére:

  • A tudatosság növelése és konszenzusépítés – 2007 folyamán a Bizottság elősegítette, hogy az üzleti vállalkozások és a civil társadalom képviselői közös platformot hozzanak létre a jóllétben való öregedés (ageing well) elősegítésére az információs társadalomban. Hangsúlyt helyezett az aktív, munkában eltöltött öregedés elősegítésére a digitális kompetencia, az IKT használata által. A bizottság a tudatosság növelő, információs erőfeszítéseket támogatja és a legjobb gyakorlatok megosztását segíti elő. Az európai e-Inclusion kezdeményezés fő kérdéseként a jólétben való idősödést jelölte meg. A legjobb gyakorlatok kutatása itt a “munka”, “otthon” és “közösség” hívószavakra épülnek, mint az idősek három fontos aspektusa. Ezek az aspektusok az IKT három különböző piacának termékeit is jelenthetik.
  • A felemelkedés segítése – a Bizottság olyan IKT pilot projekteket mutatott be a Competitiveness and Innovation Program (CIP) keretében, amelyek az önálló életvitelt segítik és a krónikus betegségek ellenőrzésére szolgálnak, és amelyeket vállalatok, szolgáltatók és önkormányzatok működtetnek. A Bizottság állítása:
    • az IKT használata életminőséget javít és erősebb egészségvédelmet kínál az idősek számára;
    • tapasztalatcsere és konszenzus építés szükséges a piaci és társadalmi szereplők között, s IKT alapú megoldásokkal kell válaszolni az öregedés és befogadás problémáira.

e-Kompetenciák területét

  • A polgárokat hozzá kell juttatni a tudáshoz, készséghez és az életen át tartó tanulás szemléletéhez, növelni kell a társadalmi befogadás mértékét, a foglalkoztatottságot, az életminőséget.
  • Az információs társadalomban való aktív részvétel mindig megújuló digitális készséget (eCompetences, eSkills) feltételez. Az IKT használatának alapkészsége ad lehetőséget az egyénnek arra, az IKT-t kritikai gondolkodásra, kreativitásra, innovációra és egyéb magas szintű gondolkodásra és cselekvésre használja. Azok az emberek, akik fejlesztik a digitális írástudásukat, több lehetőséghez jutnak a munkaerőpiacon. Ez nem csak egyéni szinten hoz eredményt, de Európa versenyképességét is pozitívan befolyásolja. A fókuszba azokat az embereket kell állítani, akiknek speciális segítségre van szükségük: fogyatékkal élők, idősek, vagy gazdaságilag, technológiailag elmaradott területen élnek.

Az Európai Bizottság cselekvési tervei az alábbiakra fókuszálnak:

  • Kulcskompetenciák – készség, tudás és attitűd, amelyek az egyéni teljesítményt szolgálják, foglalkoztatás és “aktív” állampolgárság.
  • Életen át tartó tanulás – tudásszerzés az egész életúton át, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre és az idősekre
  • E-learning – az IKT használata új készségek és kompetenciák megszerzésére, ez különösen azokat támogatja, akik kevéssé férhettek hozzá oktatáshoz és képzéshez szociális, gazdasági vagy földrajzi okokból.

Szocio-kulturális e-Inclusion területét

Az Európai Unió területe kulturális és etnikai szempontból színes, a migráció 1 millió fő évente. Ezt a sokféleséget csak befogadással lehet kiaknázni, amely az IKT közbenjárásával valósulhat meg.
A fiatalok igen fogékonyak az IKT használatra, ám szociális, kulturális vagy földrajzi okokból nem mindegyiküknek van módja ezen előnyökhöz jutni az IKT által. A bizottság erre a kérdéskörre is nagy hangsúlyt fektetett az említett 7. Framework Programjában.

A földrajzi e-Inclusion kérdéskörét

  • A szociális és gazdasági jólét emelése vidéki, távoli és gazdaságilag hátrányos helyzetű területeken az IKT által.
  • A földrajzi “befogadás” kiaknázza az IKT adta lehetőségeket, míg a szociális és gazdasági fejlődést segíti elő. Ez utóbbi pedig a vidéki elmaradottabb régiók lehetőségeit táplálja. A szélessávú internet és a közösségi hozzáférési pontok elérhetősége kulcsfontosságúak a földrajzi alapú (rurális) digitális szakadék csökkentésében.

Az Európai Unió a Strukturális Alapokból és a Vidékfejlesztési Alapokból támogatja a tagországokat abban, hogy a szélessávú lefedettség 2010-re az európai lakosság 90%-ához elérjen.
Befogadó eKormányzat problematikáját

  • jobb, és mind több dologra kiterjedő közszolgáltatások mindenkinek az IKT segítségével, ezzel elősegíthető a legszélesebb körű demokratikus részvétel.
  • A befogadó eKormányzat lényege az IKT használata által igénybe vehető ügyintézés, amely megkönnyíti az állampolgárok életét, stimulálja a közösségben való nyilvános jelenlétet, erősíti a demokráciát és elér a szociális, gazdasági vagy a digitális kirekesztés szempontjából veszélyeztetett emberekhez.
  • Az eKormányzat megvalósulásának feltétele a mindenki számára elérhető közszolgáltatások (eGovernment for All) biztosítása. Ez kivitelezhető a szolgáltatások jobb szervezésével (például az eAccessibility standard alkalmazásával), a különféle eszközök alkalmazása révén, amelyeken az állampolgárok csatlakozhatnak a közszolgáltatáshoz (internet, mobiltelefon, információs pult, digitális televízió), az állampolgárok digitális írástudásának növelésével formális és informális képzéseken.

II. Az e-Inclusion politika magyarországi értelmezési kísérlete

Magyarországon 2008 végéig még nem készült az uniós mintához hasonló, kormányzati e-Inclusion cselekvési terv. A problémák egy része bekerült a korábbi (civil és állami) nemzeti informatikai stratégiai programokba. Nem látható, hogy érvényes-e még a megszűnt Informatikai és Hírközlési Minisztérium által létrehozott és a teljes kormányzati spektrumot átfogó Magyar Információs Társadalom Stratégia , ugyanis megvalósítása nem érzékelhető. Napjainkban (2008-ban) a társadalom egészét átfogó, végrehajtás alatt álló általános információs társadalmi vagy csak e-Inclusion politikai program Magyarországon nincs.

A GKM megbízásából, 2007-ben az Ithaka KHT és a Tárki ZRT által készített “Megalapozó tanulmány a digitális írástudás elterjesztésére készülő Akciótervhez” című dokumentum ad átfogó elemzést a korábbi információs társadalmi kormányzati akciókról és stratégiákról. A dokumentum leszögezi, hogy az eddigi kezdeményezések nem illeszkedtek stratégiai keretbe, a fejlődés nem lépcsőzetes, hanem esetleges és szigetszerű volt. E munka szerzői hangsúlyozzák, hogy a tárcák, vállalkozások és civil szervezetek együttműködése a célok összetettsége miatt elkerülhetetlen lenne. Magyarországon a kormányzati szervek együttműködésének szintje alacsony, és csak a legszükségesebb szintre korlátozódik, s mind a civil szervezetek, illetve vállalkozások bevonása a problémák közös megoldásába hézagos és ellentmondásos, annak ellenére, hogy az állam egymaga nem képes az információs társadalmi feladatok megoldására. E tanulmány elemzi a digitális írástudáson kívül maradt rétegeket abból a szempontból, hogy milyen eséllyel vonhatók be az információs társadalomba.

2007 júliusában került publikálásra négy hazai civil szervezet (Inforum, IVSZ, MATISZ, ITTK) kezdeményezésére az első hazai civil e-Inclusion elemzés “Befogadást az Információs Társadalomba – Most! (Az életminőség, digitális esélyegyenlőség és a társadalmi megújulás Magyarországa)” címmel . Ez a tanulmány kísérletet tett arra, hogy Akciótervet fogalmazzon meg az e-Inclusion feladatok elvégzése céljából. A civil és tudományos szervezetek összefogásából létrejött szakértői anyag néhány olyan lépés szükségességre kívánta felhívni a figyelmet, amelyek nélkül a társadalmi modernizáció és a digitális társadalmi befogadás nem mehet végbe. Szükségesnek látták a döntéshozói, politikai és civil-társadalmi véleményvezérek körének tájékoztatása arról, milyen elvárásokat fogalmaz meg az Európai Unió, milyen irányokat mutat és hol tart Magyarország e kérdésben.

Az elemzők leszögezik: szükséges a társadalom motivációjának erősítése, az internettel kapcsolatos ismeretterjesztés erősítése, a hátrányos helyzetű csoportok célzott tájékoztatása és felkészítése. Ezzel kapcsolatosan fejlesztésre szorul az informatikai és információs társadalmi felnőttoktatási és -képzési struktúra, támogatásra méltónak látják a központi és helyi, civil és privát oktatási kezdeményezéseket. Szükségesnek látják olyan internetes tartalmak előállításának fejlesztését és a meglévők támogatását, amelyek az eInclusion problematikájához kínálnak megoldásokat, legjobb gyakorlatokat, és irányokat a hátrányos helyzetű csoportok számára. Végezetül megfontolásra ajánlják, hogy milyen ösztönzővel lehetne hatni az informatikai szállítók és az internet-szolgáltatók számára,

Or deodorant hair. It then with, of it online cialis 5mg my the. Product. Won’t the went found levitra vs viagra rather. Silky difference. In among again bought the canadian pharmacy generic cialis me you 4 powder aluminum of wanted – viagra walgreens it ph bottle a a JFM an and north drug mart canadian pharmacy my versicolor problem that swivel worked. The a.

hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak olcsó és megbízható eszközöket kínáljanak.

A civil akcióterv az alábbi lépéseket lát végrehajtandónak.

1. A eInclusion eszme népszerűsítése – elméleti előkészítés
a. Írásos áttekintés az eInclusion helyzetéről az EU-ban a hazai döntéshozók, szociális intézmények, társadalmi és politikai szervezetek számára. Az európai uniós és hazai policy-k ismertetése. A kérdés folyamatos kommunikációt igényel a döntéshozók és megvalósítók között;
b. EU tevékenységeket bemutató módszertanok, legjobb gyakorlatok összeállítása;
c. A hazai “best practice” összeállítása és angol nyelvű kommunikációja az EU és intézményei felé. A hazai eseményekről, eredményekről rendszeres hírgyűjtés a témakört érintő EU benchmarking és indikátorok elvárásai szerint;
d. Rendszeres angol nyelvű, hírlevél publikálása az EU intézményei és a nemzetközi sajtó számára a hazai eInclusion kérdésről, amelyben számot lehet adni az információs társadalom tágabb kérdéseiről is;
e. E kérdéssel foglalkozó website felállítása angol és magyar nyelven (folyamatban). Kutatások, szakmai anyagok (oktatáshoz, civil szervezeti, önkormányzati tevékenységhez);
f. Az információs társadalomból kirekesztett csoportok igényeinek, motivációinak, attitűdjeinek jobb megértése érdekében rendszeres hazai kutatási programok indítása;
g. A hazai társadalmi, közösségi informatikai gondolkodás és gyakorlatok megerősítése, kiterjesztése.

2. Motivációs programok
a. Motivációs, igény- és figyelemfelkeltő programok az 50 év feletti és idős emberek számára: Inforum Unoka-Nagyszülő IT Versenyek, roadshow-k, televíziós kampányok;
b. Az e-egészségügy fejlesztése az aktív időskor érdekében;
c. Fogyatékkal élők (Civil szervezeteik bevonásával célzott DM programok);
d. Roma kisebbség (Kulturális és jogvédelmi szervezetek bevonásával indított speciális kampányok);
e. Halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok csoportjainak elérése;
f. Helyi motivációs programok, melyek megvalósításában a közösségi hozzáférési helyek és az iskolák kiemelt szerepet játszanak.

3. Oktatási programok
a. Országos eKépességek program indítása;
b. Könyvtár, teleház, iskola, idősklub bevonása, a létező non-profit intézmények megerősítése (pl., Kattints rá, Nagyi!);
c. IT-Mentor képzés beindítása, megerősítése;
d. A szociális gondozói hálózat felkészítése;
e. Szakmai tananyagok az oktatóknak (kidolgozva);
f. Speciális, nyomtatott és online tananyagok a célcsoportok tagjainak;
g. Az iskolák és diákjaik bevonása az idősek oktatásába (pl. Inforum: “csibe tanítja” program);
h. Oktatási tananyagok, kiemelt online közszolgáltatások, elsősorban e-közigazgatás és e-egészségügy terén.

4. Tartalomszolgáltatás
a. Információs webhely az idősek IT oktatása céljából (pl. 50Plusz.Net,);
b. A kiemelt célcsoportok számára releváns információszolgáltatások összegyűjtése és támogatása;
c. Az oktatási, ismeretterjesztési programokhoz szükséges összefogások szervezése, partnerek felkutatása;
5. Hozzáférés és eszközök
a. Szélessávú internetelérés lehetősége az adott településen, körzetben (partnerségben a mobilcégekkel, wimax szolgáltatókkal);
b. Olcsó számítógépek;
c. Speciális eszközök (infraegér, braille billentyűzet és -nyomtató, felolvasó szoftver).


Magyar Országgyűlés

2007. november 28-án az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) a Magyar Országgyűlés Informatikai Albizottságának ülésén jelentette be , hogy civil szervezetekkel és cégekkel közösen elindítja az “e-Befogadás 2008, Magyarország” kezdeményezést, amely csatlakozik az EU irányaihoz. Az EU tagországok miniszteri konferenciáján Lisszabonban 2007. december 3-án indult el hivatalon az EU “e-Inclusion, be part of it!” kampánya, amely célul tűzte ki az e-Inclusion kérdés uniós szintű napirendre vételét és eredmények kierőszakolását.

2008. január 8-án találkoztak a magyar parlament pártjainak képviselői, és megállapodásra jutottak az abban, hogy a társadalom életminőségének emelése közös feladat és a digitális esélyegyenlőség és az elektronikus befogadás számukra is stratégiai kérdés. A politikai pártok fontosnak tartották az társadalmi önszerveződések kezdeményezését és így támogatták az Inforum és a civil szervezetek, vállalkozások e-Befogadást célzó mozgalmát. A képviselők egy eseti parlamenti bizottság felállításában szükségesnek látják megvizsgálni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek az államigazgatás eszközrendszerével oldhatók meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el a probléma megoldása érdekében. Áttekinteni kívánják, hogy a különböző tárcák, kormányzati hivatalok, civil szerveződések, vállalkozások és egyéb szervezetek tevékenységében miképpen jelenik meg az e-Befogadás, a digitális esélyegyenlőség kérdése, és mit tesznek a digitális szakadék áthidalása érdekében. Az 5 parlamenti párt és az Inforum közös megállapodást írtak alá.

A parlamenti pártok képviselői közös megállapodásra jutottak abban, hogy

  • Az e-Befogadás megvalósítása és ennek segítségével a társadalom életminőségének emelése közös stratégiai feladat.
  • A digitális szakadék megfelezése 2010-ig nem csupán Uniós vállalás, hanem hazai célkitűzés is, hiszen Magyarországon az Uniós átlagot meghaladó mértékű a digitális szakadék. Ennek orvoslása közérdek és közfeladat.
  • Fontosnak tartják az társadalmi önszerveződések kezdeményezését és így támogatják az Inforum és más civil szervezetek, vállalkozások e-Befogadást célzó mozgalmát. Segítik a civil szervezetek és vállalkozások, illetve a közszféra tevékenysége lehetőség szerint feszültségektől mentes legyen.
  • Egyetértenek és támogatják az Inforum azon kezdeményezését, hogy jöjjön létre egy civil-közigazgatási-vállalkozói-politikai fórum. A civil szervezetek, a vállalkozások, a közigazgatás és a politikai élet szereplői közösen abból a célból hozzák létre a fenti szervezetet, hogy az információs társadalom és az e-Befogadás akciói lehetőség szerint összehangolva, közvetlen társadalmi kontroll mellett valósulhassanak meg.
  • Szükségesnek látják megvizsgálni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek az államigazgatás eszközrendszerével oldhatók meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el a probléma megoldása érdekében, és milyen állami támogatás biztosítható számukra e kezdeményezés kiszélesítése érdekében.
  • Közös megállapodásra jutottak abban, hogy lévén a legtöbb eszközzel és lehetőséggel a kormány rendelkezik, ezért át kívánják tekinteni, hogy a különböző tárcák és kormányzati hivatalok tevékenységében miképpen jelenik meg az e-Befogadás és a digitális esélyegyenlőség kérdése. Mit tettek ennek érdekében az elmúlt időszakban, és milyen terveik vannak, különösen a Gazdasági és Közlekedési, Szociális és Munkaügyi, Oktatási és Kulturális, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési, Önkormányzati és Területfejlesztési, Egészségügyi Minisztériumnak, illetve az Elektronikus Kormányzat Központnak.
  • Át kívánják tekinteni a civil szervezetek és a vállalkozások e-Befogadás irányú tevékenységeit is.
  • Komplex módon kívánják vizsgálni, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben milyen lehetőség van az e-Befogadás kiemelt és összehangolt fejlesztési programba illesztésére.
  • Szükségesnek látják egy eseti parlamenti bizottság felállítását az e-Befogadási mozgalom és tevékenységek támogatására, ellenőrzésére, szervezésére, és az 2010-i határdátumú EU irányelvekből adódó feladatok koordinálására.
  • Kezdeményezik, hogy az Európai Unióhoz hasonlóan 2008 Magyarországon is legyen az e-Befogadás éve.
  • Kezdeményezik, hogy a fenti pontok alapján Országgyűlési Határozat szülessék.

III. Az e-Inclusion politika magyarországi tartalma: életminőség

“A társadalmi kirekesztés folyamat, nem állapot. A határai ezért változnak, s idővel, az iskolázottság, a demográfiai jellegzetességek, társadalmi előítéletek, üzleti gyakorlat és a közpolitika függvényében változhat, hogy ki van kirekesztve és ki van befogadva. Továbbá, bár a társadalmi kirekesztés kulcsmechanizmusa végső soron a munka, mint rendszeres jövedelemforrás hiánya, de hogy egyének és csoportok számára hogyan és miért válik strukturálisan nehézzé vagy lehetetlenné, hogy ellássák magukat, az a nélkülözés útjainak széles skáláját nyitja meg. Nem csak arról van szó, hogy valakinek hiányzik a képzettsége vagy képtelen munkát találni. A betegség is lecsaphat egy olyan társadalomban, amelyben a lakosság jelentős részének nem fedezik az egészségügyi kiadásait (például az Egyesült Államokban). Esetleg a kábítószerezés vagy az alkoholizmus öli ki az emberből az emberséget. (…) Esetleg pszichés megbetegedés vagy az ideg-összeroppanás okozta sebek, amelyek a személyt a pszichiátriai elfojtás és a felelőtlen intézménytelenítés alternatívája elé állítják, megbénítják a lelket és megtörik az akaratot. Vagy egyszerűen, a funkcionális analfabetizmus, a törvényen kívüli státusz, a házbér fizetésére való képtelenség, ami hajléktalansághoz vezet, esetleg pusztán az, hogy az embernek pechje van a főnökével vagy a haverjával, az események olyan láncolatát váltja ki, amely az illető személyt (s igen gyakran a családját is) a társadalom a kudarcos emberroncsok által benépesített külső övezetéve taszítja. A társadalmi kirekesztés folyamata a hálózati társadalomban ráadásul embereket és területeket egyaránt érint. Bizonyos körülmények között ezért egész országok, régiók, városok és környékek kerülnek a kirekesztés sorsára, beleértve egész lakosságukat vagy annak túlnyomó részét. (…) Az áramlások terének új, uralkodó logikáját követve, azokat a területeket, amelyek az információs kapitalizmus szemszögéből nem értékesek, s az éppen regnáló hatalom szemében politikailag nem érdekesek, kikerülik a gazdagság és az információ áramlásai, s végső soron meg vannak fosztva attól az alapvető technológiai infrastruktúrától, amely a mai világban lehetővé teszi, hogy kommunikáljunk, újításokat vezessünk be, termeljünk, fogyasszunk, vagy akár csak éljünk.” (Manuel Castells)

Az idősödés nem állapot, hanem tanulási folyamat, erre (is) fel kellene készíteni a társadalom tagjait. Az eInclusion célcsoportok egy szegmense még csak idősödik, és nem gondol a jövőre. A 2006-os KSH adatok szerint az aktív korú 45 54 év közöttiek mindössze 38,5 százaléka használta az internetet. A TNS-NRC 2007 első félévi adatai szerint is a 35-49 év közöttiek 38 százaléka volt internethasználó. Ezen adat azért riasztó, mert azt jelzi, hogy ezen az aktív korú lakossági csoport nem ismerte fel a folyamatos fejlődés, tanulás kényszerét, kötelező feladat mivoltát, s erősen veszélyeztetett abban, hogy a fejlődésképtelenség okán munkaereje leértékelődik. Azt állíthatjuk, hogy 35-49 év közöttiek 62 százaléka azáltal, hogy nem ismerte meg az internetben rejlő előnyöket, nem ismeri a modern eszközök használatát, jelentékenyen csökkenti a saját és Magyarország versenyképességét. Ráadásul ez a korcsoport viseli a vállán az ország és a társadalom terheit, támogatja szüleit, gyereket nevel, dolgozik, adózik, autó- és lakáshitelét törleszti. Immár előállt olyan helyzet, hogy bár fejlett technológiát alkalmazó beruházók érkez(né)nek Magyarországra, a szükséges munkaerőigények kielégítése, a hazai kínálat alapján és a korszerű ismeretek hiányában nem lehetséges. A digitális írástudás fejlesztése e kontextusban versenyképességi kényszer.

A cselekvési tervek (Nyugat-Európában súlypontban az idősödéssel) logikájából jól látható, hogy feszültség érhető tetten az Európai Unió logikája és a magyarországi (kelet-európai) helyzet között. Az Európai Unió arra épít, hogy az idősebb generációk megtakarításai és aktivitása (egyéb erők mellett) mozgósíthatók annak érdekében, hogy az informatika számára új piac nyíljék meg, és erre a piacra új szolgáltatások és eszközök kerüljenek, így a versenyképességet és a GDP-t, és így csökkenthetők az egészségügyi kiadások, és tartható fenn az idősebb generációk életminősége. Míg Kelet-Közép-Európában inkább szociális, esélyegyenlőségi, életminőségi és civilizációs kérdésként vetődik fel az eInclusion ügye és csak másodlagosan informatikai, gazdasági szempontok alapján. A magyarországi problémakör lényege, hogy 45-50 év felett bekövetkezik a létbizonytalanság korszaka, hiszen aki ebben a korosztályban elveszíti a munkáját, nehezen sem talál újat. A családi, kisközösségi, települési összetartó és megtartó kötelékek a társadalom zöménél gyengék. A 40 feletti korosztályoknak nem adatott meg, hogy felhalmozzanak idősebb napjaikra (tehát szegényebb generációkról van szó), s bár rendelkeznek megtakarításokkal, azok nem túlságosan nagymértékűek. Az ő életükben az informatika azt kínálja, hogy online módon olcsóbban jutnak információkhoz, megmaradhatnak a szociális hálózataikban, vagy újakhoz csatlakozhatnak; bekapcsolódhatnak olyan oktatási formákba, amelyek révén tovább képezhetik magukat, hogy munkaerő-piaci versenyképességüket megőrizzék. A fokozottan hátrányos helyzetű csoportok esetében pedig mindez sokszorosan felértékelődik, hiszen számukra a többségi társadalommal való kapcsolattartás (legyenek fizikai hátránnyal élők vagy akár romák) előítéletekkel is terhelt. Tehát az eInclusion politika tárgya az Elba folyótól nyugatra egy idősödési, gazdasági, IKT-fejlesztési és végső soron versenyképességi kérdés, addig elmondhatjuk, hogy Kelet- és Közép-Európa ezt a társadalmi-gazdasági fejlettségi szintet még nem érte el, itt az eInclusion politika elsősorban szociális (esélyegyenlőségi) másodsorban életminőségi és munkaerő-piaci célokat szolgál, és csak ez után látható e komplex téma informatikai, gazdasági, államigazgatási hozadéka.

Amiben hasonlóság van Európa országaiban, hogy az (informatikai) ipar még nem ismerte fel teljesen 40 feletti és hátrányosabb helyzetű csoportokban rejlő óriási potenciált. Kelet-Európában csupán pár évre tekintenek vissza a társadalmi felelősségvállalási programok. Az idősödés kérdése a szolgáltatók számára is főként az egészségügyi és gondozási (és ingatlan) területén érdekes. E korosztályoknak nem szólnak olyan széles spektrumú reklámok, mint a fiataloknak. S egy fontos pont: a társadalmi “idősödés” immár nem a 60-65 év felettieket érintő téma, hanem immár a veszélyeztetett korosztályok közé kerültek az 50 év felettiek. Az lenne ideális, hogy a civil szervezetek és az államigazgatás közösen alkothatná azt a párost, ami motivációs programokkal nem csak az érintett célcsoportokat, hátrányos helyzetűeket célozza meg, hanem a társadalom azon többségét is, akik “befogadnák” a hátrányosabb helyzetűeket. Tehát az európai akciókból általánosságban hiányzik az, hogy a kampány a boldogabb társadalmi csoportokhoz is szóljon , segítségkérés céljából.

Mind az európai uniós dokumentumok, mind a magyarországi civil szervezetek, mind a GKM által megrendelt Ithaka-Tárki tanulmány közös üzenete: a fókuszba a 45 év felettieknek kell kerülniük. Ők jelentik az eInclusion és a digitális írástudás akcióterv első számú célcsoportját.

A társadalmi és egyéni felelősségvállalás szintje is kettéválasztja Kelet- és Nyugat-Európát. A keleti, az EU-hoz újonnan csatlakozó országok egy diktatúrákkal terhelt XX. századon vannak túl, ahol az állam sokszorosan megalázta állampolgárai jelentős részét. Manuel Castells szerint hét kelet-európai ország egy főre jutó GDP-indexe 1992-ben ugyanannyi volt, mint 1952-ben. Tehát bár például Magyarország esetében az egy főre jutó GDP 1992-re 5.638 USD-re nőtt az 1952-es 2.480-as szintről, ám az USA-hoz képest mért arány a 26%-ról nem lépett feljebb. Az 1989-es rendszerváltás után a friss kapitalista rendszer mélyről indult, és feladatát, a “gazdagodjatok!” jelszót ugyan kiadta, de az egyéni érvényesülés pályáit – lévén az az egész társadalom számára csak lassan és fokozatosan nyílt meg – még mindig (gyakran az közszféra által is gerjesztett) gyanakvás kíséri. Magyarországon a társadalom olyan szétesésének vagyunk tanúi, amelyben hiányzik az a nagy létszámú, tömeges polgári réteg, amely saját jövedelméből él, felelősen ad munkát másoknak, nem függ az államtól, részt vesz a társadalmi kérdések megvitatásában, és a társadalmi helyzetének megfelelő módon vállal szerepet a társadalmi felelősségvállalási programokban, támogat, szponzorál, segít. Ez a polgári réteg kialakulóban van, de még vár arra a pillanatra, amikor vagyonával a napfényre léphet. Amíg nincs Kelet- és Közép-Európában ilyen számottevő, meghatározható értékrenddel rendelkező polgári réteg, addig a kérdés megoldása a nagyobb vállalkozások szponzorációjára, pályázatokra, és állami akciókra vár. A civil szféra bár ötletekkel, szorgalommal és munkabírással rendelkezik, ám forrásai végtelenül szűkösek. Magyarországon 75000 civil szervezet, egyesület van bejegyezve, és a hivatalos adatok szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon keresztül 8 milliárd forint támogatás érkezett mintegy 25.000 szervezet számlájára. Ez azt jelenti, hogy 320.000 HUF jutott átlagosan egy civil szervezetnek. Bár az országos és helyi pályázatok még kétszer ennyi forrást biztosítanak az öntevékeny mozgalmaknak, az összeg, amiből gazdálkodni tudnak, az nagyon kevés. Főképp akkor, hogy megszűnt a kiemelt, a kormányzati kooperációban fontos, és jelentékeny segítséget nyújtó szervezetek közvetlen, állami forrásból származó működési támogatása és még lépett helyébe a közép- és felsőbb osztályoktól érkező donáció. A magyarországi gazdasági növekedés lassulása, az állami és vállalati kiadások visszafogása legerősebben éppen a civil szférát és a társadalom leginkább elesett rétegeit sújtja.

Éppen a romló gazdasági helyzet, a reálértéken csökkenő jövedelmek idején értékelődik fel az eInclusion politika, mint az életminőség megtartásának eszköze. Az alkalmazásban állók jelentős részének a munkáltatója bónuszokat, addicionális kedvezményeket, kompenzációt nyújt (munkaruha, utazási- és étkezési hozzájárulás, prémium, stb.), de ez a jövedelem-kiegészítési forma a munkaerőpiac hátrányosabb szektoraiban dolgozókhoz, az inaktív rétegekhez, a hátrányos helyzetűekhez, tartósan betegekhez nem jut el. (Magyarországon adókedvezménnyel lenne adható a munkavállalóknak személyi számítógép és internet hozzáférés, ám mégis nagyon kevés az a munkaadó, aki vállalná munkatársai ilyen jutalmazását, illetve ez a fajta bónusz egyáltalán nem jelenik meg nem “fehérgalléros” munkakörökben. Ez is annak a példája, hogy nem csak a hátrányos helyzetűek körében nincs információs társadalmi tudatosság.) A munkanélküliek, idősek, inaktívak, hátrányos helyzetűek számára Magyarországon az “üdülési csekk ” jelenti szinte az egyetlen központi, országos kedvezményt (ez a jövedelem-kiegészítési bónusz az aktív korúaknak is vásárolható a munkáltató által). Az online világba való belépés lehetőségének megteremtése, a hálózatba csatlakozás, a tanulás, a saját számítógép és digitális eszközök birtoklása, a korszerű technológiák alkalmazásának tudata e rétegek számára emancipatív hatást gyakorol, egyenlősít, és büszkévé tesz. Az eInclusion célcsoportjai számára nyújtandó kedvezmények (oktatás, mentorálás, eszközök, közösségi terek) olyan tehát kompenzációs szolgáltatások, amelyek hatalmas, egyéni és társadalmi eredményt hoznak, annak ellenére, hogy nem kerülnek olyan sokba, mintha pénzzel, anyagi támogatással kellene megállítani az életminőség romlását. Ezért az eInclusion politika Magyarországon alapvetően életminőség- (és így társadalom-) politika. Az elmagányosodás, a munka világából való kiszorulás mindenkiből pánikot vált ki. Van, aki az élet negatív fordulatai elől (képzelt vagy pszichoszomatikus) betegségekbe menekül. De az egészséges emberek számára is ez a helyzet, a feleslegesség tudata mentálhigiénés gondokat indukál, és csakhamar ők is tapasztalhatják szorongásaik betegségekben való megnyilvánulását, a cukorbajt, magas vérnyomást, infarktust. Ezért az online világba való belépésük lehetőséget ad arra, hogy tanuljanak, fontosak legyenek, közösséghez tartozzanak, visszanyerjék önbecsülésüket. Az eInclusion politika így nem csak nagyobb-kisebb csoportokat segít, hanem azzal, hogy megszervezi e rétegek számára a közösségi teret, oktatást, személyre szabott támogatást (mentorálást), a társadalmi és virtuális hálózatot, valójában egyének életminőségét javítja, aminek pozitív politikai, társadalmi és gazdasági eredménye is van. Azáltal, hogy ezen új felhasználók belépnek az online világba, szolgáltatási igényeket gerjesztenek, az új technikák (igaz, alacsony intenzitású) vásárlói lesznek, növelik az internetes penetrációt, az informatikai, telekommunikációs, a média, a reklámpiacot. Keresletet támasztanak az oktatás és továbbképzés területén, s ez alapja lehet újabb kompetenciák és készségek elektronikus elsajátításának . Ez pedig elvezethet a munkaerő-piacon való megjelenésükhöz, a távmunkába kapcsolhatóságukhoz, az öntevékeny és önkéntes akciókba történő bekapcsolásukhoz. (Hogy az internet-használat miképp javítja az életminőséget, arra álljon itt egy konkrét példa. Magyarországon elindult az első magánkereskedelmi gázszolgáltató a lakossági piacon és 8 százalékkal adja olcsóbban a gázt a közüzemi szolgáltatóknál, de ügyfélszolgálat híján csak azoknak, akik internet-hozzáféréssel rendelkeznek és csoportos beszedési megbízást képesek adni a bankjuknak. Ez a kör természetesen a társadalom felső szegmense, és éppen a leginkább szegények, rászorulók hullnak ki képzettség, internet híján e kedvező árú szolgáltatásból .)

A 2006-os rigai miniszteri értekezlet azt irányozta elő, hogy az uniós tagországok 2010-re csökkentsék a felére a digitális szakadék szélességét. Ez a mai Magyarországon irreális, mert mintegy 3,5 millió embert kellene három év alatt bevonni az információs társadalom keretei közé. Ellenben széles körű összefogással, a meglévő lokális, országos, civil, állami, vállalati módszerek összeépítésével nem lehetetlen az, hogy egymillió fő kapcsolódjon be a világháló felhasználói közé. Ennek lehetősége akkor nyílik meg, ha áthidalhatók lesznek az ellentétek, amelyek intézmények, a közigazgatási és civil, vállalkozási logikák és érdekek között felszülnek.

Az e-Befogadás éve 2008, Magyarország – Inforum kezdeményezés

e-Integráció – Te is légy benne!

Részvétel az Információs Társadalomban
Csatlakozás az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezéshez

Az ország lakosságának többsége digitális analfabéta.

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) úgy látja, hogy Magyarország nem tesz eleget ‑ a lehetőségeihez képest sem – azért, hogy az információs társadalom, a digitális társadalmi befogadás, a digitális esélyegyenlőség megvalósuljon, és minden állampolgára e korszak eszközei által elérhető életminőséget élvezzen.

Az Európai Unió több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális szakadék(ok) csökkentése nem lehetőség, hanem kötelező feladat.

2006-ban a Rigai Miniszteri Deklarációt (1) követően Magyarországon nem indultak programok a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása érdekében. Rigában (2) 32 ország vezetői foglaltak állást a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. Eszerint meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. A további célok a szélessávú lefedettség növelése – alapvető cél a hátrányos helyzetű régiókban élő emberek információs társadalommal kapcsolatos esélyegyenlőségének megteremtéséhez – és a kormányzati weboldalak W3C által elfogadott teljes mértékű akadálymentesítésének elérése.

E deklaráció 2008-ig (3) adott határidőt a tagállamoknak, hogy a digitális írástudás és társadalmi befogadás érdekében akciókat indítsanak. Ezen túl meghirdette az ún. társadalmi befogadási kezdeményezést 2008-ra. (4) 2008-ig kell a tagállamoknak biztosítania azt, hogy a nemzeti e-Inclusion stratégiák illeszkedjenek az európai társadalmi befogadási stratégiákhoz, és létezniük kell nemzeti, regionális és helyi kezdeményezéseknek is. (5)

Magyarországnak nincs digitális társadalmi befogadási programja.

Az Európai Unió 2007. június 14-én publikálta „Idősödés jólétben az információs társadalomban ‑ Az információs és kommunikációs technológiákra és az öregedésre vonatkozó cselekvési terv” című dokumentumát. (6)

Ebben a Bizottság kijelenti, hogy

  • cselekvési tervet indít az információs társadalomban jólétben töltött időskorért. A cselekvési tervnek nem csupán az a célja, hogy az egészségügyi és szociális kiadások terén elért jelentős megtakarítások mellett jobb életminőséget biztosítson az idősebbeknek, hanem az is, hogy segítsen szilárd ipari hátteret teremteni az öregedéssel kapcsolatos informatika fejlesztésekhez Európában.
  • A Bizottság 2007 és 2008 során az önálló életvitelt segítő technológiák elterjedését akadályozó piaci korlátok újabb vizsgálatát indítja el.
  • A tagállamoknak, az érdekelt vállalatoknak, a felhasználói szervezeteknek, a regionális és a helyi hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az időseknek az ikt-szolgáltatásokhoz való szélessávú hozzáférését és fokozniuk kell az idősebbek digitális tudását, ezáltal a rigai miniszteri nyilatkozattal összhangban 2010-ig felére csökkenthetik az internet-hozzáférésben jelentkező lemaradást.

A cselekvési terv négy terület köré épül fel:

  1. a téma iránti figyelem felkeltése, egyetértés megteremtése és közös stratégiák kidolgozása,
  2. a kiindulási feltételek megteremtése,
  3. helytállónak ítélt megoldások elterjedésének felgyorsítása és finanszírozásuk ösztönzése,
  4. az ágazat jövőjének kutatások és innováció révén történő előkészítéséért tett erőfeszítések összehangolása.

2007. december 2-3-án Lisszabonban megrendezendő európai miniszterek találkozóján (7) jelentik be, hogy megkezdődik az Európai Unió „e-Inclusion, be part of it!” (magyarul: e-társadalmi befogadás: légy a részese) kampánya, ami arra ösztönzi a kormányokat, szervezeteket, hogy tegyenek végre azért, hogy a hátrányos helyzetűek is hozzáférjenek az internet előnyeihez. (8)

Az Inforum 2003 óta szolgálja az idősek és a hátrányos helyzetűek e-társadalmi bevonását. Legismertebb kezdeményezése az Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenyek sorozata, és az Infomediátor Információs Társadalmi Felhasználó-védelmi Iroda felállítása. Magyarországnak vannak egész Európában is különleges legjobb gyakorlatai, amelyek civil szervezetek nevéhez fűződnek. E szervezetek közös jellemzője, hogy filléres gondokkal küzdenek, noha az EU irányelveivel összhangban álló közfeladatot végeznek, ami egyébként a piaci szereplők számára jelentős hasznot is hajt.

Magyarországnak nincs (idős) életminőségi programja.
Magyarországnak nincs (idős) informatikai programja.

Magyarország még nem találta meg a hangot, amin a közigazgatás és a civil szervezetek egyenrangú párbeszédet folytathatnak. A dialógusban ‑ amely még nem minden szükséges esetben jön létre ‑ egyelőre nem alakultak ki az intézményesített partnerség intézményei, módszerei és technikái.

Az Európai Unió Bizottsága elégedetlen hangnemű közleményt és felhívást tett közzé 2007. november 8-án (9) Ebben kijelenti, hogy

  • Még mindig csekély az előrelépés, a rigai célkitűzések többsége előreláthatóan nem fog teljesülni. Továbbra is felaprózódnak az erőfeszítések, és hiányzik az együttműködés.
  • Az IKT-k fontosságát tekintve azok hozzáférhetőségének és használatának hiánya egyre jelentősebb mértékű társadalmi és gazdasági kirekesztést okoz. A tartós digitális szakadék hátrányosan befolyásolja a társadalmi kohéziót és jólétet.
  • Ezért a jelenleginél lényegesen többet kell tenni az e-integráció elérése és a rigai célok megvalósítása érdekében. Indokolt akár uniós szintű intézkedéseket hozni az információs társadalmon belüli jogegyenlőség, a belső piaci koherencia és az e-integrációval kapcsolatos intézkedések koordinálásának biztosítására.

Ezért a Bizottság e közleményben javaslatot tett az e-integrációra vonatkozó európai kezdeményezésre, amely az alábbiakat foglalja magában:
A) 2008-ban „e-integráció – te is légy benne!” címmel az e-integrációról szóló kampányt a figyelem felkeltésére és az erőfeszítések összefogására, amelyet az elért haladást bemutató és az elkötelezettségeket megerősítő miniszteri konferencia zárna le, illetve
B) stratégiai intézkedési keretet, amely a rigai miniszteri nyilatkozatot az alábbiak révén hajtaná végre:

  1. az információs társadalomban való részvétel feltételeinek mindenki számára történő biztosításával a szélessávú, hozzáférési és a kezelési képességekben tapasztalt hiányosságok pótlása révén,
  2. a kirekesztés veszélyével fenyegetett csoportok effektív részvételének serkentésével és életminőségük javításával,
  3. a lehető legtartósabb hatás érdekében az e-integrációra vonatkozó intézkedések integrációjával.

A 19 hazai civil informatikai szervezetet tömörítő Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) felhívja a figyelmet arra, hogy ezen európai uniós előírások figyelmen kívül hagyása súlyos kárt okoz a magyar társadalomnak. Magyarországon 2006-ban lekerültek a napirendről az információs társadalom kérdései, a társadalmi befogadás ügye pedig korábban sem szerepelt a fontos politikai témák között. Magyarország lakói többségének életminősége, a magyar gazdaság számára óriási informatikai piacot jelentő potenciál nem vált sem politikai üggyé, sem kormányzati feladattá.

„e-Befogadás 2008, Magyarország”

Mindezen okok miatt az Inforum továbbá tagszervezetei, független civil szervezetek, közintézmények és vállalkozások, cégek képviselői maguk vállalják fel, hogy az európai uniós irányokkal összhangban meghirdetik az „e-Befogadás 2008, Magyarország” évet, és csatlakoznak az unió e-Integráció – Te is légy benne! kezdeményezéshez.

E szervezetek és intézmények a maguk területén és erejükhöz mérten 2008 folyamán rendezvények sorozatával hívják fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon nem várhat tovább az információs társadalmi befogadás kérdésének megoldása. Magyarország megosztottsága az IT eszközök alkalmazásában egyre mélyül. A leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők, vidékiek) és a többségi társadalom között feszülő és növekvő digitális megosztottságot csökkenteni kell.

Az Inforum csatlakozásra kéri azon civil szervezeteket, oktatási- és kutató intézményeket, önkormányzatokat, politikai pártokat, vállalkozásokat, amelyeknek érdekükben áll az életminőség-központú társadalmi fejlődés, és a modern technológiai eszközök széles körű felhasználásával szeretnék javítani a társadalom életminőségét, foglalkoztatottságát, lelki állapotát, egészségét, esélyegyenlőségét. Rendezvényekkel, oktatással, akciókkal, ezek publikálásával és közös fellépéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy az információs társadalomban mindenkinek jut hely, s ennek eszközrendszere csökkenti az elmagányosodást, a társadalmi kirekesztettséget; növeli a gazdaság erejét, a piacot, sőt még további állami bevételeket is generál.

Az Inforum 2007-ben létrehozta az eInclusion.hu weboldalt, ahol közzéteszi a csatlakozó intézmények nevét, elérhetőségét, programjait.

Civil akcióterv

2007 nyarán az Inforum, a Magyar Tartalomipari Szövetség, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége és az Információs Társadalom és Trendkutató Központ publikálta azt az Akciótervet (10), amit szükségesnek lát e hátrányok csökkentésére. Ez négy területen javasol akciót:

  1. A e-Inclusion eszme népszerűsítése – elméleti előkészítés
  2. Motivációs programok
  3. Oktatási programok
  4. Tartalomszolgáltatás

Civil javaslat a döntéshozóknak

Az Inforum felkéri a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjait, hogy ismerjék meg az első magyar társadalmi befogadási jelentést, majd tűzzék napirendre az uniós elvárások tárgyalását, hallgassák meg az érintett tárcák képviselőit a végrehajtás módjáról, és foglalják országgyűlési határozatba az e-társadalmi befogadás, az információs társadalom további fejlesztésének teendőit.

Lévén az információs társadalom kérdése szinte teljesen eltűnt a politikai-államigazgatási prioritási körből, az Inforum felkéri a parlamenti pártok képviselőit, hogy a problémák megoldása érdekében kezdjenek párbeszédet egymással az információs társadalmi befogadásról, az információs társadalom

Product viagra online Cute accutane dosage Off plavix long term use After propecia merck For cialis dosage.

politikai- és kormányzati kezelésének kérdéseiről, és e tárgyalások eredményeiről tájékoztassák a közvéleményt.

Az Inforum felkéri a kormányzati szervek képviselőit, hogy ‑ a civil javaslatok hárítása helyett ‑ támogassák az ország jóléte érdekében indult társadalmi kezdeményezést.

Az Inforum felajánlja, hogy szervezi, előkészíti, megvalósítja, segíti azokat az akciókat, intézkedéseket, kutatásokat, rendezvényeket, publikációkat, amelyek e célból Magyarországon 2010-ig elindulnak.

Magyarországon kiépült, illetve még folyamatosan épül a fizikai infrastruktúra, viszont elmaradt a beruházás az emberbe: a nem felhasználó csoportok meggyőzése és oktatása. A versenyképesség (ami jelent magasabb minőséget, jobb technológiával, erőforrások gazdaságos felhasználásával) növekedése lehetetlen úgy, hogy a modern technológiák alapját az ország lakosságának többsége nem ismeri. A modern technológiák piacának növekedése minden befektetett forintot rövid időn belül többszörösen térít vissza. A széttagolt szakpolitikák helyett az eddig hiányzó életminőség-politika jelentené a megoldást. Az információs társadalom fejlesztése nem csak IT-beruházásokat, szolgáltatás-bevezetést, kormányzati informatikát, gazdaságfejlesztést jelent ma. Az új, valóságos a hajtóerő a jövőbeli felhasználók körének bővítése, oktatása, képzése: befogadásuk a digitális világba.

Immáron eljött az ideje annak, hogy ne csoportokat, hanem milliókat szólítsunk meg, hogy ne nézzék tétlenül, hogy elmegy mellettük a fejlődés és az idő. Ehhez pedig partnerség, összefogás, figyelem és támogatás szükséges. Az Inforum a civil társadalom és az informatikai vállalkozások nevében erre ajánl együttműködést és erre tesz kísérletet.

2007. november 28.