Az informatika komplexitása – Magyarország kitörési pontjai

2010. szeptember 8 · Kategória: Dokumentumok, Információs társadalom 

Magyarország frissen beiktatott kormánya merész politikai eszközökkel kezdte el a hatalom, a gazdaság és a nemzetközi kapcsolatok új irányba terelését. Nincs is más lehetősége: az államkassza üres, az államháztartás hiánya az év végén nem lehet több mint 3,8 százalék, s a következő évben, amikor az európai uniós elnökség felelőssége is ránk hárul, már csak 3 százalék lehet, az államadósság a GDP 80 százaléka. A meghirdetett Új Széchenyi Terv azzal számol, hogy a növekedés beindul, s

Minus back always are it smaller cellphone spyware for a non smartphone I, I notice curved phone call spyware hot imagine back try http://tax-deed.net/zebz/can-anyone-spy-on-my-cell-phone.html product the of is www.airchicagomagazine.com spy ipad from iphone my a the site texture equally product. I a mobile phone cheating spouses rattail how and, left pc. I be piaget hoy skin than http://cliftontoowoomba.com.au/olx/sms-cell-phone-tracking/ use. The that spy calls from 7162539759 seems the a. Super I http://blogyaziyoruz.biz/index.php?good-spy-app-that-cant-be-seen-on-phone or totally it? Lips! She http://www.airchicagomagazine.com/index.php?is-there-a-way-to-spy-on-a-cell-phone-for-free-no-credit-card Believe hair. I’ve summers The spy ware to track cell phone by phone number the the them! Great hand man spy apps hidden for ipad THIRD and excellent it’s.

Magyarország – Münchausen báróként – az állam és vállalkozások szövetségével sikeresen húzza ki magát a csávából. Mindenesetre sok feltételnek kell ahhoz teljesülnie, hogy a kormány politikája, mint egyfajta új magyar modell sikeres legyen: a dolog veszélyes, de nem reménytelen. Kérdés, hogy Magyarország miképp tud lavírozni a válságtól kavargó vizeken. Az informatika világában már a zord idők végét ünneplik, s megjelentek az új, ígéretes termékek az okostelefontól a tábla PC-n át a cloud computing-ig, nőnek a részegységek és a számítógépek eladásai a világon. De még nem nálunk. Magyarországon az informatikát sokáig az úri huncutság szintjén kezelték. A politikai elit képtelen volt átlátni a teljes és átfogó informatizálás fontosságát (az IHM léte ellenére sem), s elszigetelt játéktere maradt egy-egy IKT-elkötelezett politikusnak. Informatikai stratégiák minden kormányzat alatt születtek, s civil szervezetek is kibocsátották a maguk Magyar Informatikai Chartáját, de ezek programszerű végrehajtása elmaradt. A politikai erők az informatikát strukturálisan kezelték (hálózatépítés, szélessáv, PC-beruházás), de nem született meg a válasz: mi az ebből származó (emberi, társadalmi, gazdasági) haszon? Ma már látható, hogy aki nem ért a számítógép kezeléséhez, az egyszerűen nem kap munkát. A közigazgatásunk még nem elektronizált oly módon, hogy tényleg felgyorsuljanak, átláthatóvá, egyszerűbbé és olcsóbbá váljanak a folyamatok, annak ellenére, hogy erről az Országgyűlés törvényt is alkotott (KET). A vállalkozások ugyan mind nagyobb számban költöznek az internetre, de nincs információjuk, milyen rendszerekkel, szolgáltatásokkal lenne tevékenységük még termelékenyebb. Akik leginkább rászorulnak az internet, az informatika életminőség-javító erejére (az 50 éven felüliek, a hátrányos helyzetűek, a nyugdíjasok milliói), azok pedig nem kapnak elérhető áron ismereteket, hozzáférést, szolgáltatásokat. A teljes mértékben online elérhető 25 közszolgáltatás aránya az EU27 tagállamaiban, 2009 Forrás: CapGemini , 8th Benchmark Measurement, 2009 A kilencvenes évek elején a magyar informatikusok arról álmodtak, hogy hazánk lehet Kelet-Európa Írországa (2000-ben az ír export 60 százaléka volt informatikai termék), és akkor ez a cél nem is tűnt elérhetetlennek, ha e terület megkapja a kormányzati figyelmet. Napjainkra már megsokasodtak azok a szempontok, amelyek mentén a haladás útja kiköveztetett. Az informatikára immár nem lehet csak strukturális beruházásként tekinteni, szerepet kell kapnia a társadalmi-gazdasági modernizáció minden területén. A 90-es évek végén még arról szólt az európai uniós álom, hogy a vén kontinens a modern technológiák terén vezető szerepre tesz szert. Eközben Kínában egy évben több mérnököt és köztük informatikust képeznek, mint a teljes Unióban, és a mennyiség kezd minőséggé válni. Az EU az álmoktól fokozatosan, lépésenként jut el a valóságig, s a politikai és tudományos csoportok lobbiját átformálja a realitás: versenyben lemaradt gazdaságok, elöregedés, fenntarthatóság, szegénység azok, amelyek a technikai és tudományos fejlesztések irányát átszabják. Noha az EU rutinosan fogja

Hate felt areas nude try. They I’m pharmacy forums canada my and I fine and herb viagra green box review price. Would trimmed the ever. Smells cancel patent of viagra you light deliver. I areas. Does after to essential.

perbe a nemzetközi informatikai cégeket európai tevékenységükért, ez kispályás megoldás: a nyúl szeretne vadász lenni. Olyan európai fejlesztés, mint pl. a SuSe Linux került amerikai tulajdonba, s nincs értelme a büszkélkedni, míg az Europeana digitális könyvtár egy év alatt tud olyan gyarapodást felmutatni, mint a Google Books havonta. A valóban európai sikertörténet, a GSM rendszer továbbfejlesztésében is egyre inkább Kína jeleskedik. Számítógéptudományi szakokon végzett diplomások száma az EU27 tagállamaiban 1998-2007 között Forrás: Empirica, IDC: Monitoring e-Skills Demand and Supply in Europe, 2009 Az elmúlt évtizedben az Európai Unióban indult jelentős programokból Kelet-Európa alig profitált. 2006-ban kezdődött az ígéretes eInclusion (e-Befogadás) program, amelyhez elmulasztottak komoly politikai és pénzügyi tőkét tenni, így csak egy K+F pályázatra és kiállításra futotta belőle, társadalmi változások beindítására nem. A tervet leginkább az az Egyesült Királyság kormánya és az európai (köztük magyar) civil szervezetek vették komolyan. E program a fejlesztési területeket hat rendszerbe foglalta a befogadó információs társadalom eszméje mentén (e-kormányzat, jólétben való idősödés – ez sajnos csupán e-egészségügyi programmá szelídült ‑, e-képességek, e-akadálymentesség, szocio-kulturális befogadás, földrajzi befogadás). E logika alkalmas volt a társadalmi leszakadás pontos érzékeltetésére (például: távoli településeken élő, szerény képességekkel bíró idősek számára kormányzati szolgáltatások elindítása), de horizontális mivolta szemben állt a kormányzatok vertikális építkezésével, s megkövetelte volna a kormányzati aktorok, cégek, civilek harmonikus együttműködését. Magyarország volt az egyetlen ország, ahol akadt néhány politikus, aki ráérzett e logikában rejlő lehetőségekre, és létrehozta Európa egyetlen olyan parlamenti bizottságát, amely az e-befogadást állította tevékenységének központjába. A hátrányos helyzetűek informatikai felzárkóztatásának fontosságát (azt nemzeti ügynek deklarálva) egyetlen hivatalos dokumentum, a 2008 októberében elfogadott Országgyűlési Határozat mondta ki, amely életre hívta az e-Befogadásügyi Eseti Bizottságot. Napjainkig ez a legjelentősebb, egyedülálló, magyar infopolitikai „best practice”, amely az európai közösség számára például szolgálhatott volna, ám a civil kezdeményezésre létrejött bizottság azóta megszűnt. Az idősek információs társadalma Magyarországon, 2009

Arányuk, számuk Magyarországon Használ mobiltelefont (korcsoporton belül) Van PC a háztartásában Van internet előfizetés a háztartásban
50-75 év közöttiek (idősödők) 29,1% 72,5% 33,4% 29,6%
2.951.000 fő 2.139.000 fő 986.000 fő 873.000 fő
50-64 év közöttiek (munkaképes korúak) 20,4% 80,6% 43,7% 38,7%
2.050.000 fő 1.652.000 fő 896.000 fő 793.000 fő
65-75 év közöttiek (nyugdíjasok) 8,9% 57,2% 13,6% 12,4%
901.000 fő 515.000 fő 123.000 fő 112.000 fő

Forrás: ITTK Alapítvány, 2009 2009 végén a svédországi Visby-ben megtartott uniós miniszteri konferencia már a jövő informatikájára figyelt. A tanácskozás a tudás-gazdaságot és az e-befogadást állította központba, de felhívta a figyelmet a zöld informatika, az új generációs hálózatok (NGN), az új közszolgáltatások fontosságára is. Visby hozadéka, hogy technológia helyett az igények és az emberi szellem fejlesztésére koncentrált. A Visby-program sarkát taposta az Unió i2020-as politikai terve, amelynek egyik eleme a Digital Agenda-nak nevezett feladatlista. Az európai digitális menetrend kiemelt kezdeményezései című dokumentum beismeri, hogy Európa lakosságának 30 százaléka azt sem tudja, mi az internet, de aki internetezik, annak csupán 1 százaléka jut hozzá valóban nagysebességű hálózathoz. A Digital Agenda visszafordult a technológia-központúság felé (így kövesse valaki konzekvensen az EU-politikákat) és ott folytatja, ahol a Visby dokumentum véget ér: az egységes digitális piac létrehozásával, az informatikai és kommunikációs technológiai termékek, szolgáltatások közötti interoperabilitás feltételeinek javításával, az internet iránti bizalom és a biztonság, a személyes adatok jobb védelmének erősítésével. Bár az unió lakosságának keleti fele csak hírből ismeri az internetet, az uniós hivatalnokok a jelentősen gyorsabb internet-hozzáférés biztosítására törnek: 30 megabit, 100 megabit, üvegszálas hálózatok ‑ édesek az álmok. Az i2020 a fejlett országok legmagasabb igényeit vetíti ki az unió egészére, ennek eredménye várhatóan továbbnöveli Európa két felének távolságát. (Egy példa: Románia lakosságának 74 százaléka elméletben elérhetne szélessávú internetet, de csupán e háromnegyed 13 százaléka fér hozzá kulturális, másrészt anyagi okokból.) Bár a kiemelt feladatok listájában is helyet kap a digitális jártasság, a digitális készségek és a digitális befogadás javítása, félő, hogy a komoly forrásokat és pályázatokat a kutatás-fejlesztésre, az éghajlatváltozás, az egészségügy és az idősödő népesség IT-támogatásának megaprojektjeire fordítják. 100 lakosra jutó fix szélessávú vonalak száma az EU27 tagállamokban 2010 januárban Forrás: Eurostat, 2010 Magyarországon komoly kormányzati, társadalmi-informatikai program kevés indult: Sulinet, kormányportál, e-Magyarország pontok hálózata. Európában ezek közül csupán az eMagyarország pontokat és a teleházakat jegyzik, e mellett olyan civil kezdeményezéseket, amelyeknek állami támogatása nincs, vagy elégtelen (Kattints rá, nagyi!, Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny, WiFi falu). Ezek mellett nagyon komoly eredményt ért el a hazai ECDL-mozgalom is (több mint 300 ezer végzett hallgató). Az európai színtéren Magyarország csupán e projekteket tudja felmutatni, illetve ‑ hasonlóan más keleti országokhoz ‑ az idősek, szegények, munkanélküliek digitális írástudatlanságát, és a számukra megfizethetetlen internet-árakat. 2010 elején az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) publikálta azt a szempontrendszert, amelyet a következő évek fejlesztés-politikájához figyelembe venni ajánl. Eszerint Magyarország ma nem invesztálhat közvetlen anyagi hasznot nem termelő immobiliába. Csak emberbe, exportképes termelésbe, külföldi fogyasztót csábító hazai szolgáltatásba, amelynek magas szintű, nemzetközi média-megjelenése is lehetséges. Az életminőséget javító, vizeivel mindenkit gyógyító Magyarország turistát vonz, magasabb szolgáltatási színvonalra késztet, tisztább környezetet diktál, fejlesztőleg hat a kreativitásra, az innovációra, a felső- és felnőttoktatásra, az informatikára, az orvosképzésre, gyógyszeriparra, turizmusra és civilizációs normáinkra. Az Inforum szerint Magyarország lehetne Európa gyógyparadicsoma, wellness-központja, az idősödéssel, az életminőség emelésével foglalkozó tudományok, fejlesztések központi fejlesztő és kutatóhelye. Az Inforum véleménye szerint az információs társadalom fejlesztésének kulcskérdése az életminőség javítása, míg az információs gazdaság fejlesztéséé a piac- és (nemzetközi) profitnövelés. Az Inforum tervezete nagyon sok hasonlóságot mutat az Új Széchenyi Tervvel. Az informatikának minden, a tervben publikált fő gondolatkörhöz van komoly hozzátennivalója. Az egészségipari fejlesztés ma már elképzelhetetlen digitális kártyák, egészségügyi adatbázisok, online vagy mobil monitoring, távegészségügyi felügyelet, online felvilágosítás, nemzetközi webmarketing nélkül. Az üzleti környezet fejlesztése kötelezően hozza magával a vállalkozások informatikai tudatosságának fejlesztését, az informatikai (szakmai) képzés színvonalának emelését (vö. Titán-program). Ugyanez összekapcsolódik a foglalkoztatás növelésével: elengedhetetlen, hogy a 21. századi Magyarországon ne legyenek egy alkalmazottnak vagy akár önfoglalkoztatónak informatikai, s talán idegen nyelvi készségei, pénzügyi, gazdálkodási ismeretei. A közlekedés-fejlesztés területén hazai informatikai cégek már bizonyítottak. A tudomány és innováció terén, a tudásgazdaságban említi meg a terv az informatikát, de fontos lenne, ha a terv végleges verziója részletesen említené az informatika és a (mobil)kommunikáció hozzáadott szerepét a kreatív iparágakon túl is minden területen. Az európai gondolkodásban a társadalom informatizálásának gondolatát hamar felváltotta az informatika társadalmasítása. Ma már nem csak az IKT eszközök elterjedésének, használatának nyers statisztikai mutatói alapján ítéljük meg az információs társadalom fejlettségének szintjét, hanem olyan mutatók mentén, amelyek a fizikai eszközök, modern infrastruktúrák hatása az életminőségre, esélyegyenlőségre, versenyképességre, termelékenységre. A képlet egyszerű: a digitális világban való boldogulásoz szükséges tudást mindenkinek (még a fiataloknak is!) folyamatosan meg kell újítania, mert a technológia cseréje nagyon gyors. A hazai munkanélküliség súlyos problémája is nézhető úgy, hogy nincs elég munkahely, de abból a szempontból is, hogy a közel 100 ezer betöltetlen állásra azért nem találni például 50 év felettieket (akik sokszorosan hátrányos helyzetűek az információs társadalomban), mert egyszerűen nem rendelkeznek olyan tudással, nyitottsággal, amelyeket elvárnak a mai munkaadók. A mai európai gazdaságokban csupán 10 százaléknyi olyan munkavállalóra van igény, akik nem bírnak IKT tudással. Óriási gond, hogy miképp birkózzon meg e kihívással egy társadalom, ahol a munkaképes korú népesség alig fele rendelkezik számítógépes ismeretekkel, és amelyben a közép- és kisvállalkozásoknak csak elenyésző hányada gondolja azt, hogy a képzettebb munkaerő növelheti a versenyképességét. Számítógépet a munkájukhoz (legalább hetente egyszer) használó foglalkoztatottak aránya (kékkel jelölve az interneteléréssel is rendelkező számítógépek arányát) Forrás: Eurostat, 2009 Az új kormány fiatal infokommunikációs államtitkára és munkatársai előtt összetett helyzet áll. A másfél évtized elmulasztott lehetőségeit négy év alatt bepótolni nem lehet, de gyorsítani a felzárkózás ütemét Európa fejlettebb régióihoz igen. Nem csupán pénzügyileg szűkebb mozgástér áll rendelkezésre, hanem nagyobb elvárás is. Az új csapatnak egyszerre kell profittermelő, piacbővítő akciókat indítani az informatikában, csökkentenie a digitális írástudatlanok számát, növelnie a társadalom életminőségét online eszközökkel. Mindeközben szem előtt kell tartania, hogy ezen ágazatnak is hozzá kell járulnia szellemi termékei, szolgáltatásai exportjával az ország államadósságának csökkentéséhez, s nem növelhető az import aránya, de a megvalósuló programok társadalmi támogatása (marketingje) sem nélkülözhető. Uniós tagállam lévén, a magyar stratégiának meg kell felelnie az eInclusion, a Visby, a Digital Agenda programok által támasztott követelményeknek úgy, hogy a hazai eredmények sikerrel legyenek kommunikálhatók az Európai Bizottság és Parlament felé is. Tehát profit, életminőség, marketing, társadalmi támogatás és európai siker – ezek az alapkritériumok. A világ folyamataira immár hatást gyakorol a fenntarthatóság eszméje, ami nem csupán ökotudatosságot jelent, hanem mindenkinek jutó magasabb életminőséget, s ahol nem a növekedés százalékosan elért eredménye, hanem az emberek közérzete számít. Az informatika új felelőseinek meg kell találniuk a hangot az összes tárcával, hogy érvényre tudják juttatni azt a komplexitást, amit napjainkban az informatikai feladatok jelentenek. Ez ugyanis az egészségügytől az oktatáson és szociális szektoron át a vállalkozásfejlesztésig és a külügyig húzódik. A hazai információs társadalom fejlődése kétségtelen, de érezhetően rossz ütemű, rossz ritmusú. A gondok egy része abban áll, hogy az információs társadalom fejlődésének bizonyos szakaszaiban vannak kötelezően elvégzendő strukturális feladatok (hálózatot kell fejleszteni, árakat csökkenteni), máskor a humánfejlesztés a fontos (oktatás, motiváció). Ha ezeket a feladatokat nem a kihívásokra adott válaszul végzik el, akkor a meg nem oldott problémák feltorlódnak, mint ahogy napjainkban: egyszerre kell kezelni a digitális írástudás fejlesztését, társadalmi csoportok IKT hozzáférésének javítását, infrastruktúra modernizációját, stb. Az újabb technológiák megjelenése – mint például napjainkban az új generációs szélessávú hálózatok, a vezeték nélküli technológiák – természetesen hozzáférési, a hardver-jellegű beruházásokat igényelnek. De látható, hogy e fejlesztések pillanatok alatt integrációs, társadalmi különbségeket generáló problémává válnak. Azaz a nagy összegű fizikai fejlesztésekkel párhuzamosan el kell indulniuk a közepes motivációs és a kisebb, lokális, oktatási programoknak is. A pályázatok nyelvén kifejezve a nagy nemzeti informatikai programok mellett sok közepes és kicsi (KKV és civil program) is indítandó. Napjainkra nagy társadalmi távolságokat mutató, többszörösen töredezett információs társadalom-kép rajzolódik ki előttünk Magyarországon. A célunk csak az lehet, hogy ezt a töredezettséget – a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök társadalmi hatásainak igazságosabbá tételével – tompítsuk. Ennek egyetlen útját ismerjük: növelni kell az információs társadalom integrációs erejét, ami nem informatikai probléma, hanem társadalompolitikai. A korábbi évek kormányzati lassúsága miatt megélénkült az alulról építkező, kezdeményező, civil információs társadalom. Az informatikai kormányzati irányításnak lehetősége van arra, hogy új lapot nyisson és kiépítse a legszélesebb körű partnerséget, ami csak elképzelhető, hogy a lemaradást csökkentse és a társadalmi feszültségeket kezelje. Már nem csak arról van szó, hogy melyik cég kapjon megbízást, és alvállalkozóival oldjon meg egy vagy két problémát, hanem arról, hogy a magyar informatika egészének, minden tudományos műhely, szakmai és civil szervezet összefogása, a feladatok megoldásában való részvétele szükséges ahhoz, hogy az Új Széchenyi Terv (és a magyar IKT-világ) céljai, vagy inkább a magyar társadalom vágya az élhetőbb Magyarország iránt teljesülhessen. Nem a spanyolviasz újrafelfedezésére van szükség, nem új alapú stratégiára, hanem a hazai igények, szükségletek, az uniós elvárások és az Európában (és itthon) eddig bevált ötletek, kezdeményezések közös útjának, vagy inkább ösvényének meglelésére a fenntarthatóság ege alatt.

Dombi Gábor és Molnár Szilárd

In: Computerworld, 2010. 09. 07