Életminőség javítás, költségcsökkentés, fenntarthatóság, környezetvédelem szempontjai egy irányba hatnak: a zöld informatika irányába. Az intelligens városokban kínált megoldások a Green IT egy fejezetét jelentik. Az Inforum egyik megközelítése szerint az intelligens város fogalma napjainkban a humán-informatikai projektek összessége, amelyek célja a lakosság életminőségének olyan jellegű emelése, amely együtt jár a környezetszennyezés, károsanyag-kibocsátás-, a természeti erőforrások felhasználásának jelentős csökkentésével, informatikai és mérnöki innovatív eszközök felhasználásával. Ezen komplex projektekben fontos a feladatok, igények és a rendelkezésre álló eszközrendszer pontos felmérése, a megoldások bevezetésének ütemezése, de a legfontosabb az önkormányzatok, a kivitelező vállalkozások és a lakosság fokozott együttműködése. Lévén e projektek hatalmas összeget emészthetnek fel, amelyek megtérülése csak hosszútávon remélhető (s leginkább az emberi tevékenység okozta károk minimalizálásában mérhetően) ezért fontos a kormányzat (mediatív, jogalkotási, projekt, költségvetési) támogatása oly módon, hogy minden résztvevő számára hasznot hozó legyen a beruházás. A rendelkezésre álló információk szerint a stratégiai tervek előkészítéséből, az igények felméréséből, a várható újdonságokra való felkészítésből a lakosság mindmáig kimaradt: az önkormányzatok és vállalkozások párbeszédén és vállalkozó kedvén múlik az ilyen jellegű programok indulása. A „milyen lesz a jövő 25 év múlva” című, immáron hetente megjelenő gyermekrajz-pályázatok nem helyettesíthetik az intelligens városok valódi lehetőségeinek bemutatását és a városok jövőjének megformálásába történő lakossági vélemények integrálását. Fontos figyelembe venni azt a megközelítést is, hogy „maguk a lakosok teszik intelligensé a várost, azaz az emberek saját életüket szervezik meg értelmes módon és a saját problémáikra adnak belátó módon választ.” (Pintér)

Tanulmányok

Az első hazai intelligens város tanulmány település-kutatás 1996-ban jelent meg Magyarországon. Ebben az „intelligencia” kifejezés a kommunikáció digitális módját jelentette, s a készítőknek akkor a folyamatok, sőt minden közszolgáltatás informatikai vezérlése még elképzelhetetlenül nagy feladatnak tűnhetett. A közelmúltban publikált IBM – MTA „Smart Cities” tanulmányában mindez már természetes, s hazai városok „smart city ready” mivoltának felmérése is érdekes. Véleményünk szerint e tanulmány egy kivételével az összes fontos szempontot magas színvonalon elemzi, amely e kérdés megfelelő kezelését szolgálja.

Az egyetlen, mélységében figyelmen kívül hagyott szempont: az információs társadalom és intelligens városok emberi vonatkozása.

A 2010-ben publikált közvéleménykutatás-összefoglalókból kiderül, hogy a

„Az EU szerepének pozitív, semleges vagy negatív voltát értékelve a magyarok a leginkább a környezetvédelmet tartják olyan területnek, ahol egyértelműen pozitív az EU hatása, mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy melyek azok a területek, amelyek kizárólag a nemzeti kormány feladatkörébe kell, hogy tartozzanak, és melyek azok a területek, ahol a döntéshozatalnak Uniós szinten kell zajlania, a környezetvédelem volt az a terület, ahol a magyarok leginkább az Uniós szintű döntéshozatalt támogatnák.

A szelektív hulladékgyűjtés a környezetvédelem legnépszerűbb gyakorlati formája. Jóval mögötte az otthoni energiafogyasztás és a hulladékmennyiség csökkentése, illetve a környezetbarát termékek vásárlása szerepelnek.”

Példák

A cégek hatalmas energiát, pénzt, figyelmet fektetnek abba, hogy a társadalom számára, minél intelligensebb, minél komplexebb szolgáltatásokat találjanak ki, másrészt ezek a megoldások egyre szűkebb réteg számára bírnak azonnali haszonnal. Az ok: a társadalom nincs még felkészítve arra, mit kell neki ezekkel az új megoldásokkal tennie.

Egyre több szolgáltató kínálja fel az elektronikus számla lehetőséget, s vannak olyan szolgáltatók, akik QR kódot is mellékelnek a számlájukhoz. Ez azért probléma, mert a felhasználók zöme, még nagyon profi IT-eszköz felhasználók nagy része sem tudja, mit jelent a QR-kód, és azzal hogyan kell neki bánnia, hogyan fog vele boldogulni.

Emlékezzünk arra, hogy a szelektív hulladék-gyűjtés (ami Magyarországon sikeresnek mondható), milyen hosszú tanítási és kampánysorozattal járt együtt. Úgy véljük, hogy a társadalom oktatása, felkészítése, sőt a megoldások kiválasztásában való társadalmi közreműködés semmilyen módon sem spórolható meg, ellenkező esetben a heterogén – és nem az igényeknek megfelelő ‑ rendszerek kihasználatlanul maradhatnak.

Az intelligens város társadalmasítása és marketingje

Szükség lenne arra, hogy összeálljon egy teljes étlap, milyen szolgáltatásözönt is fedhet le az intelligens település fogalma, és ebben hol van a szerepe a lakosságnak, a cégeknek, a közintézményeknek. Az étlapban azt is meg kellene mutatni, mit kínálnak az EU irányok, melyek a technikai és pénzügyi lehetőségek a környezetbarát és energia-hatékony települések kialakításához – az informatika támogatásával.

A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy miképp történik a lakosság bevonása, a kérdés promóciója, hogyan, miképp mondjuk el az egyszerű embereknek is, hogy milyen válaszút előtt áll a városuk, települések, és a közösség érdekében ők hogyan tudnak a környezeti erőforrásokkal takarékoskodni – egyszersmind jobban élni a digitális interakciók (emberek közötti digitális kommunikáció) lehetőségével.

A magyar kormányzat az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett az intelligens kormányzat, a szolgáltató állam kialakítására, de ez a folyamat még nem ért véget. Ez kiindulópont lehet ahhoz a kormányzati szolgáltatás-csomaghoz, amit az USA nem egy városában már egy évtizede látunk. (Magyarországon még egyetlen város sem rendelkezik olyan honlappal, amely minden szempontú kérdésre megfelelő választ tudna adni. Talán érdemes lenne ezzel kezdeni.)

A városüzemeltetés terén is jócskán akad tennivaló, s nem csupán digitális térképeket kell gyártani. Csak egy példa: az optimumok keresése felé kellene indulni a közvilágítás terén (senki sem tudja megmondani, miért annyi lámpaoszlop van egy városban, amennyi). A győri egyetem speciális LED izzókkal állt elő, amelyekkel 50 százalékkal csökkenthető a fogyasztás, hosszabb élettartam mellett, miközben az eszközt fogyatékkal élők szerelik össze. (Ebben a megoldásban egyesül a környezetvédelmi, pénzügyi, szociális szempont – más kérdés, hogy hiányzik a projekt kiteljesítéséhez a kormányzati gyámolítás.)

Az Inforum véleménye szerint olyan kormányzati (segítő és érdekegyeztető) projektirodákra lenne szükség, amely egy-egy konkrét feladat, cél tekintetében megtalálja azokat a módokat, amellyel az innovatív megoldások bekapcsolhatók a helyi társadalom modernizációjába a települések szintjén, illetve ezen irodák megtalálják azokat a pénzügyi megoldásokat, amellyel a városok igényei, a kiválasztott szállítók költségei és a költségvetés egyensúlyban tarthatók. A másik oldalról növelni kell a lakossági tájékoztatás intenzitását, hogy az ismeretek bősége keltse fel a helyi igényeket, s akkor „már csak” kielégíteni kell őket. Végezetül szükségesek olyan lezárt, jól működő mintaértékű projektek, amiket hasznot hozó sikerként lehet felmutatni mind az önkormányzatok, mind a hazai vállalkozások számára.

Ha van pénz, ha nincs, el kell indulni. A példák adottak: a német és osztrák építkezők adókedvezményt kapnak, ha energia-takarékos építkezésre váltanak. Ha tudjuk, hogy ez hasznot hoz, mi miért nem tesszük? Nem csak a szelektív hulladék gyűjtése adja a környezetünk védelmét. Tovább kell lépni mindenkinek, minden szinten – a legfejlettebb eszközök tudására, képességeire támaszkodva.

Dombi Gábor
főtitkár, Inforum

Az előadás elhangzott 2011. 09. 22-én szervezett EU-NFM Smart Cities konferencián.

Irodalom:

A hivatali Web-oldaltól az intelligens város átfogó programjáig. Pintér Róbert, 1999. http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/0/8af071b9d77aa674c12568e5002f0503?OpenDocument

Fenntartható fejlődés a közvélemény-kutatások tükrében (JK Economy Zrt. és DR Consulting Bt.). 2010.

http://computerworld.hu/intelligens-varosok-20110812.html

http://eszakhirnok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8813:okos-varosok-miskolc-a-sor-vegen&catid=39

http://hirek.prim.hu/cikk/82116/

http://hvg.hu/itthon/20110602_okos_varosok_magyarorszag

http://info.szolnok.hu/nyito_oldal/

http://ingatlan.net/magazin/2011/06/%E2%80%9Eokos-varosok%E2%80%9D-magyarorszagon/

http://nol.hu/lap/hetvege/20110917-a_muskatli_nem_rohan_panaszra

http://techline.hu/it/LXS8TH_Szuperintelligens_lehet_Budapest__de_hogyan

http://vehir.hu/cikk/2011-06-03/okos_varosok_magyarorszagon.html

http://www.ibm.com/news/hu/hu/2011/06/02/u643270r30464i20.html

http://www.ibm.com/smarterplanet/hu/hu/smarter_cities/overview/index.html

http://www.ibm.com/smarterplanet/hu/hu/smarter_cities/solutions/index.html

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/intelligens_varos_gyor_az_elen/1119299/?adminbolnezzuk=1

http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/0/8af071b9d77aa674c12568e5002f0503?OpenDocument

http://www.kormany.hu/download/0/7f/30000/IBM_SmarterCity_2011_rovid_jav.pdf

http://www.kormany.hu/hu/kozigazgatasi-es-igazsagugyi-miniszterium/hirek/okos-varosok-magyarorszagon

http://www.szekelyhon.ro/hirek/kozelet/marosvasarhely-az-intelligens-varos

http://www.vasnepe.hu/cimlapon/20110622_koszeg_okos_varos

http://www-05.ibm.com/hu/download/IBM_SmarterCity_20110721.pdf

Intelligens városok (Előtanulmány) NIIF – BME, 1996.

Kérdés, hogy Magyarország miképp tud lavírozni a válságtól kavargó vizeken. Az informatika világában már a zord idők végét ünneplik, s megjelentek az új, ígéretes termékek az okostelefontól a tábla PC-n át a cloud computing-ig, nőnek a részegységek és a számítógépek eladásai a világon. De még nem nálunk. Magyarországon az informatikát sokáig az úri huncutság szintjén kezelték. A politikai elit képtelen volt átlátni a teljes és átfogó informatizálás fontosságát (az IHM léte ellenére sem), s elszigetelt játéktere maradt egy-egy IKT-elkötelezett politikusnak. Informatikai stratégiák minden kormányzat alatt születtek, s civil szervezetek is kibocsátották a maguk Magyar Informatikai Chartáját, de ezek programszerű végrehajtása elmaradt.

A politikai erők az informatikát strukturálisan kezelték (hálózatépítés, szélessáv, PC-beruházás), de nem született meg a válasz: mi az ebből származó (emberi, társadalmi, gazdasági) haszon? Ma már látható, hogy aki nem ért a számítógép kezeléséhez, az egyszerűen nem kap munkát. A közigazgatásunk még nem elektronizált oly módon, hogy tényleg felgyorsuljanak, átláthatóvá, egyszerűbbé és olcsóbbá váljanak a folyamatok, annak ellenére, hogy erről az Országgyűlés törvényt is alkotott (KET). A vállalkozások ugyan mind nagyobb számban költöznek az internetre, de nincs információjuk, milyen rendszerekkel, szolgáltatásokkal lenne tevékenységük még termelékenyebb. Akik leginkább rászorulnak az internet, az informatika életminőség-javító erejére (az 50 éven felüliek, a hátrányos helyzetűek, a nyugdíjasok milliói), azok pedig nem kapnak elérhető áron ismereteket, hozzáférést, szolgáltatásokat.

A teljes mértékben online elérhető 25 közszolgáltatás aránya az EU27 tagállamaiban, 2009

Forrás: CapGemini , 8th Benchmark Measurement, 2009

A kilencvenes évek elején a magyar informatikusok arról álmodtak, hogy hazánk lehet Kelet-Európa Írországa (2000-ben az ír export 60 százaléka volt informatikai termék), és akkor ez a cél nem is tűnt elérhetetlennek, ha e terület megkapja a kormányzati figyelmet. Napjainkra már megsokasodtak azok a szempontok, amelyek mentén a haladás útja kiköveztetett. Az informatikára immár nem lehet csak strukturális beruházásként tekinteni, szerepet kell kapnia a társadalmi-gazdasági modernizáció minden területén. A 90-es évek végén még arról szólt az európai uniós álom, hogy a vén kontinens a modern technológiák terén vezető szerepre tesz szert. Eközben Kínában egy évben több mérnököt és köztük informatikust képeznek, mint a teljes Unióban, és a mennyiség kezd minőséggé válni. Az EU az álmoktól fokozatosan, lépésenként jut el a valóságig, s a politikai és tudományos csoportok lobbiját átformálja a realitás: versenyben lemaradt gazdaságok, elöregedés, fenntarthatóság, szegénység azok, amelyek a technikai és tudományos fejlesztések irányát átszabják. Noha az EU rutinosan fogja perbe a nemzetközi informatikai cégeket európai tevékenységükért, ez kispályás megoldás: a nyúl szeretne vadász lenni. Olyan európai fejlesztés, mint pl. a SuSe Linux került amerikai tulajdonba, s nincs értelme a büszkélkedni, míg az Europeana digitális könyvtár egy év alatt tud olyan gyarapodást felmutatni, mint a Google Books havonta. A valóban európai sikertörténet, a GSM rendszer továbbfejlesztésében is egyre inkább Kína jeleskedik.

Számítógéptudományi szakokon végzett diplomások száma az EU27 tagállamaiban 1998-2007 között Forrás: Empirica, IDC: Monitoring e-Skills Demand and Supply in Europe, 2009

Az elmúlt évtizedben az Európai Unióban indult jelentős programokból Kelet-Európa alig profitált. 2006-ban kezdődött az ígéretes eInclusion (e-Befogadás) program, amelyhez elmulasztottak komoly politikai és pénzügyi tőkét tenni, így csak egy K+F pályázatra és kiállításra futotta belőle, társadalmi változások beindítására nem. A tervet leginkább az az Egyesült Királyság kormánya és az európai (köztük magyar) civil szervezetek vették komolyan. E program a fejlesztési területeket hat rendszerbe foglalta a befogadó információs társadalom eszméje mentén (e-kormányzat, jólétben való idősödés – ez sajnos csupán e-egészségügyi programmá szelídült ‑, e-képességek, e-akadálymentesség, szocio-kulturális befogadás, földrajzi befogadás). E logika alkalmas volt a társadalmi leszakadás pontos érzékeltetésére (például: távoli településeken élő, szerény képességekkel bíró idősek számára kormányzati szolgáltatások elindítása), de horizontális mivolta szemben állt a kormányzatok vertikális építkezésével, s megkövetelte volna a kormányzati aktorok, cégek, civilek harmonikus együttműködését. Magyarország volt az egyetlen ország, ahol akadt néhány politikus, aki ráérzett e logikában rejlő lehetőségekre, és létrehozta Európa egyetlen olyan parlamenti bizottságát, amely az e-befogadást állította tevékenységének központjába. A hátrányos helyzetűek informatikai felzárkóztatásának fontosságát (azt nemzeti ügynek deklarálva) egyetlen hivatalos dokumentum, a 2008 októberében elfogadott Országgyűlési Határozat mondta ki, amely életre hívta az e-Befogadásügyi Eseti Bizottságot. Napjainkig ez a legjelentősebb, egyedülálló, magyar infopolitikai „best practice”, amely az európai közösség számára például szolgálhatott volna, ám a civil kezdeményezésre létrejött bizottság azóta megszűnt.

Az idősek információs társadalma Magyarországon, 2009

Forrás: ITTK Alapítvány, 2009

2009 végén a svédországi Visby-ben megtartott uniós miniszteri konferencia már a jövő informatikájára figyelt. A tanácskozás a tudás-gazdaságot és az e-befogadást állította központba, de felhívta a figyelmet a zöld informatika, az új generációs hálózatok (NGN), az új közszolgáltatások fontosságára is. Visby hozadéka, hogy technológia helyett az igények és az emberi szellem fejlesztésére koncentrált. A Visby-program sarkát taposta az Unió i2020-as politikai terve, amelynek egyik eleme a Digital Agenda-nak nevezett feladatlista. Az európai digitális menetrend kiemelt kezdeményezései című dokumentum beismeri, hogy Európa lakosságának 30 százaléka azt sem tudja, mi az internet, de aki internetezik, annak csupán 1 százaléka jut hozzá valóban nagysebességű hálózathoz. A Digital Agenda visszafordult a technológia-központúság felé (így kövesse valaki konzekvensen az EU-politikákat) és ott folytatja, ahol a Visby dokumentum véget ér: az egységes digitális piac létrehozásával, az informatikai és kommunikációs technológiai termékek, szolgáltatások közötti interoperabilitás feltételeinek javításával, az internet iránti bizalom és a biztonság, a személyes adatok jobb védelmének erősítésével. Bár az unió lakosságának keleti fele csak hírből ismeri az internetet, az uniós hivatalnokok a jelentősen gyorsabb internet-hozzáférés biztosítására törnek: 30 megabit, 100 megabit, üvegszálas hálózatok ‑ édesek az álmok. Az i2020 a fejlett országok legmagasabb igényeit vetíti ki az unió egészére, ennek eredménye várhatóan továbbnöveli Európa két felének távolságát. (Egy példa: Románia lakosságának 74 százaléka elméletben elérhetne szélessávú internetet, de csupán e háromnegyed 13 százaléka fér hozzá kulturális, másrészt anyagi okokból.) Bár a kiemelt feladatok listájában is helyet kap a digitális jártasság, a digitális készségek és a digitális befogadás javítása, félő, hogy a komoly forrásokat és pályázatokat a kutatás-fejlesztésre, az éghajlatváltozás, az egészségügy és az idősödő népesség IT-támogatásának megaprojektjeire fordítják.

100 lakosra jutó fix szélessávú vonalak száma az EU27 tagállamokban 2010 januárban

Forrás: Eurostat, 2010

Magyarországon komoly kormányzati, társadalmi-informatikai program kevés indult: Sulinet, kormányportál, e-Magyarország pontok hálózata. Európában ezek közül csupán az eMagyarország pontokat és a teleházakat jegyzik, e mellett olyan civil kezdeményezéseket, amelyeknek állami támogatása nincs, vagy elégtelen (Kattints rá, nagyi!, Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny, WiFi falu). Ezek mellett nagyon komoly eredményt ért el a hazai ECDL-mozgalom is (több mint 300 ezer végzett hallgató). Az európai színtéren Magyarország csupán e projekteket tudja felmutatni, illetve ‑ hasonlóan más keleti országokhoz ‑ az idősek, szegények, munkanélküliek digitális írástudatlanságát, és a számukra megfizethetetlen internet-árakat.

2010 elején az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) publikálta azt a szempontrendszert, amelyet a következő évek fejlesztés-politikájához figyelembe venni ajánl. Eszerint Magyarország ma nem invesztálhat közvetlen anyagi hasznot nem termelő immobiliába. Csak emberbe, exportképes termelésbe, külföldi fogyasztót csábító hazai szolgáltatásba, amelynek magas szintű, nemzetközi média-megjelenése is lehetséges. Az életminőséget javító, vizeivel mindenkit gyógyító Magyarország turistát vonz, magasabb szolgáltatási színvonalra késztet, tisztább környezetet diktál, fejlesztőleg hat a kreativitásra, az innovációra, a felső- és felnőttoktatásra, az informatikára, az orvosképzésre, gyógyszeriparra, turizmusra és civilizációs normáinkra. Az Inforum szerint Magyarország lehetne Európa gyógyparadicsoma, wellness-központja, az idősödéssel, az életminőség emelésével foglalkozó tudományok, fejlesztések központi fejlesztő és kutatóhelye. Az Inforum véleménye szerint az információs társadalom fejlesztésének kulcskérdése az életminőség javítása, míg az információs gazdaság fejlesztéséé a piac- és (nemzetközi) profitnövelés.

Az Inforum tervezete nagyon sok hasonlóságot mutat az Új Széchenyi Tervvel. Az informatikának minden, a tervben publikált fő gondolatkörhöz van komoly hozzátennivalója. Az egészségipari fejlesztés ma már elképzelhetetlen digitális kártyák, egészségügyi adatbázisok, online vagy mobil monitoring, távegészségügyi felügyelet, online felvilágosítás, nemzetközi webmarketing nélkül. Az üzleti környezet fejlesztése kötelezően hozza magával a vállalkozások informatikai tudatosságának fejlesztését, az informatikai (szakmai) képzés színvonalának emelését (vö. Titán-program). Ugyanez összekapcsolódik a foglalkoztatás növelésével: elengedhetetlen, hogy a 21. századi Magyarországon ne legyenek egy alkalmazottnak vagy akár önfoglalkoztatónak informatikai, s talán idegen nyelvi készségei, pénzügyi, gazdálkodási ismeretei. A közlekedés-fejlesztés területén hazai informatikai cégek már bizonyítottak. A tudomány és innováció terén, a tudásgazdaságban említi meg a terv az informatikát, de fontos lenne, ha a terv végleges verziója részletesen említené az informatika és a (mobil)kommunikáció hozzáadott szerepét a kreatív iparágakon túl is minden területen.

Az európai gondolkodásban a társadalom informatizálásának gondolatát hamar felváltotta az informatika társadalmasítása. Ma már nem csak az IKT eszközök elterjedésének, használatának nyers statisztikai mutatói alapján ítéljük meg az információs társadalom fejlettségének szintjét, hanem olyan mutatók mentén, amelyek a fizikai eszközök, modern infrastruktúrák hatása az életminőségre, esélyegyenlőségre, versenyképességre, termelékenységre. A képlet egyszerű: a digitális világban való boldogulásoz szükséges tudást mindenkinek (még a fiataloknak is!) folyamatosan meg kell újítania, mert a technológia cseréje nagyon gyors. A hazai munkanélküliség súlyos problémája is nézhető úgy, hogy nincs elég munkahely, de abból a szempontból is, hogy a közel 100 ezer betöltetlen állásra azért nem találni például 50 év felettieket (akik sokszorosan hátrányos helyzetűek az információs társadalomban), mert egyszerűen nem rendelkeznek olyan tudással, nyitottsággal, amelyeket elvárnak a mai munkaadók. A mai európai gazdaságokban csupán 10 százaléknyi olyan munkavállalóra van igény, akik nem bírnak IKT tudással. Óriási gond, hogy miképp birkózzon meg e kihívással egy társadalom, ahol a munkaképes korú népesség alig fele rendelkezik számítógépes ismeretekkel, és amelyben a közép- és kisvállalkozásoknak csak elenyésző hányada gondolja azt, hogy a képzettebb munkaerő növelheti a versenyképességét.

Számítógépet a munkájukhoz (legalább hetente egyszer) használó foglalkoztatottak aránya (kékkel jelölve az interneteléréssel is rendelkező számítógépek arányát)

Forrás: Eurostat, 2009

Az új kormány fiatal infokommunikációs államtitkára és munkatársai előtt összetett helyzet áll. A másfél évtized elmulasztott lehetőségeit négy év alatt bepótolni nem lehet, de gyorsítani a felzárkózás ütemét Európa fejlettebb régióihoz igen. Nem csupán pénzügyileg szűkebb mozgástér áll rendelkezésre, hanem nagyobb elvárás is. Az új csapatnak egyszerre kell profittermelő, piacbővítő akciókat indítani az informatikában, csökkentenie a digitális írástudatlanok számát, növelnie a társadalom életminőségét online eszközökkel. Mindeközben szem előtt kell tartania, hogy ezen ágazatnak is hozzá kell járulnia szellemi termékei, szolgáltatásai exportjával az ország államadósságának csökkentéséhez, s nem növelhető az import aránya, de a megvalósuló programok társadalmi támogatása (marketingje) sem nélkülözhető. Uniós tagállam lévén, a magyar stratégiának meg kell felelnie az eInclusion, a Visby, a Digital Agenda programok által támasztott követelményeknek úgy, hogy a hazai eredmények sikerrel legyenek kommunikálhatók az Európai Bizottság és Parlament felé is. Tehát profit, életminőség, marketing, társadalmi támogatás és európai siker – ezek az alapkritériumok. A világ folyamataira immár hatást gyakorol a fenntarthatóság eszméje, ami nem csupán ökotudatosságot jelent, hanem mindenkinek jutó magasabb életminőséget, s ahol nem a növekedés százalékosan elért eredménye, hanem az emberek közérzete számít. Az informatika új felelőseinek meg kell találniuk a hangot az összes tárcával, hogy érvényre tudják juttatni azt a komplexitást, amit napjainkban az informatikai feladatok jelentenek. Ez ugyanis az egészségügytől az oktatáson és szociális szektoron át a vállalkozásfejlesztésig és a külügyig húzódik.

A hazai információs társadalom fejlődése kétségtelen, de érezhetően rossz ütemű, rossz ritmusú. A gondok egy része abban áll, hogy az információs társadalom fejlődésének bizonyos szakaszaiban vannak kötelezően elvégzendő strukturális feladatok (hálózatot kell fejleszteni, árakat csökkenteni), máskor a humánfejlesztés a fontos (oktatás, motiváció). Ha ezeket a feladatokat nem a kihívásokra adott válaszul végzik el, akkor a meg nem oldott problémák feltorlódnak, mint ahogy napjainkban: egyszerre kell kezelni a digitális írástudás fejlesztését, társadalmi csoportok IKT hozzáférésének javítását, infrastruktúra modernizációját, stb. Az újabb technológiák megjelenése – mint például napjainkban az új generációs szélessávú hálózatok, a vezeték nélküli technológiák – természetesen hozzáférési, a hardver-jellegű beruházásokat igényelnek. De látható, hogy e fejlesztések pillanatok alatt integrációs, társadalmi különbségeket generáló problémává válnak. Azaz a nagy összegű fizikai fejlesztésekkel párhuzamosan el kell indulniuk a közepes motivációs és a kisebb, lokális, oktatási programoknak is. A pályázatok nyelvén kifejezve a nagy nemzeti informatikai programok mellett sok közepes és kicsi (KKV és civil program) is indítandó.

Napjainkra nagy társadalmi távolságokat mutató, többszörösen töredezett információs társadalom-kép rajzolódik ki előttünk Magyarországon. A célunk csak az lehet, hogy ezt a töredezettséget – a modern információs és kommunikációs technológiai eszközök társadalmi hatásainak igazságosabbá tételével – tompítsuk. Ennek egyetlen útját ismerjük: növelni kell az információs társadalom integrációs erejét, ami nem informatikai probléma, hanem társadalompolitikai. A korábbi évek kormányzati lassúsága miatt megélénkült az alulról építkező, kezdeményező, civil információs társadalom. Az informatikai kormányzati irányításnak lehetősége van arra, hogy új lapot nyisson és kiépítse a legszélesebb körű partnerséget, ami csak elképzelhető, hogy a lemaradást csökkentse és a társadalmi feszültségeket kezelje. Már nem csak arról van szó, hogy melyik cég kapjon megbízást, és alvállalkozóival oldjon meg egy vagy két problémát, hanem arról, hogy a magyar informatika egészének, minden tudományos műhely, szakmai és civil szervezet összefogása, a  feladatok megoldásában való részvétele szükséges ahhoz, hogy az Új Széchenyi Terv (és a magyar IKT-világ) céljai, vagy inkább a magyar társadalom vágya az élhetőbb Magyarország iránt teljesülhessen. Nem a spanyolviasz újrafelfedezésére van szükség, nem új alapú stratégiára, hanem a hazai igények, szükségletek, az uniós elvárások és az Európában (és itthon) eddig bevált ötletek, kezdeményezések közös útjának, vagy inkább ösvényének meglelésére a fenntarthatóság ege alatt.

Dombi Gábor és Molnár Szilárd

In: Computerworld, 2010. 09. 07

Ha már eldöntöttük, hogy szeretnénk továbbtanulni, továbbképezni magunkat vagy esetleg egy teljesen új szakmát elsajátítani, néhány szempontot mindenképpen érdemes figyelembe venni. A képzés kiválasztásánál mérlegelni kell, hogy van-e érzékünk, érdeklődésünk az adott szakma iránt, ezt követően pedig azt kell végig gondolni, hogy a munkaerőpiacon mennyire keresett az általunk kiszemelt szakma.

Ma Magyarországon vannak sikerágazatok, melyek nagy létszámban szippantják fel a munkaerőpiac szabad kapacitásait. Ilyen a telekommunikáció, bank és biztosítás, pénzügy, gyártás, ipar, FMCG, humánerőforrás terület. Ezekre a területekre általában magasan kvalifikált, nyelveket beszélő szakembereket keresnek. A legnagyobb lehetőség mégis az informatikai szakemberek előtt áll, ugyanis öt éven belül az európai országok súlyos informatikai tudáshiány elé nézhetnek, ha az oktatási rendszer nem alkalmazkodik az információtechnológia (IT) fejlődési üteméhez. Az informatikát tanuló fiatalok száma évről évre folyamatosan csökken – holott ebben az iparágban 40-50%-al alacsonyabb a munkanélküliségi ráta – ezáltal a munkaerőpiacra is egyre kevesebb képzett szakember kerül. A digitális ipar (e-kormányzat, az e-oktatás és az e-kereskedelem) azonban a következő öt évben közel 400 ezer új munkahelyet teremthet Európában, vagyis a nyelveket beszélő programozókra, szoftverfejlesztőkre és IT tanácsadókra biztosan szükség lesz.

A másik a pénzügyi terület ahol a munkavállalók előtt szintén nagy kihívások és lehetőségek állnak. Kiss János Tamás, a gazdasági, pénzügyi képzések területén piacvezető Perfekt Zrt. vezérigazgatója elmondta: “A pénzügy, számvitel területén fontos megjegyezni, hogy egy jól képzett pénzügyi szakember minden cégnél kincset ér, emellett a karrierépítési és fejlődési lehetőség is rendkívül jónak mondható, hiszen a pénzügyi, számviteli szakmának számos szintje van, gondoljunk csak a pénzügyi, számviteli ügyintézőtől kezdve a mérlegképes könyvelőn keresztül az okleveles adószakértőig.” Szintén jó választás lehet a HR és a minőségbiztosítás. Utóbbi egy viszonylag új szakma és a jól képzett minőségbiztosítási szakemberek könnyen megtalálják helyüket a munkaerőpiacon.

Európában és Magyarországon is tapasztalható a tartós szakmunkáshiány, náluk ez elsősorban az építőipart és a gépipart érinti. Aki ezekről a területekről választ képzést szinte biztosra veheti, hogy el tud helyezkedni.

Forrás: Tőzsdefórum

Nyitrai Zsolt közleményében – amelyet azzal összefüggésben adott ki, hogy szerdán megjelent a témában egy kiemelt projekt 17,819 milliárd forintos keretösszeggel – hangsúlyozta, a Fidesz elkötelezett a magyarországi digitális írástudatlanság felszámolásában, és egyetért azzal, hogy ehhez nagyon fontos stratégiai lépés a szélessávú internetelérés lehetőségének megteremtése mindenki számára, amelyhez meg kell találni “a megfelelő formát és eszközt”.

A párt informatikai munkacsoportja viszont úgy látja: a kormány által elfogadott Nemzeti Digitális Közmű koncepcióját több szempont alapján is idejétmúlt.

“A nemzeti ügyek kormánya lépéseket tesz majd egy olyan hálózat kialakítására, mely az infrastruktúrán túl a tartalomfejlesztést, az oktatást és a tájékoztatást is prioritásként kezeli, ezért felül fogja vizsgálni az NDK koncepcióját” – zárja közleményét Nyitrai Zsolt.

Forrás: Fidesz Hírlevél

A Fidesz operatív igazgatója úgy vélte, hogy az elmúlt négy év az informatika és a telekommunikáció szempontjából is “elvesztegetett időszak” volt.

“Egyfajta kettős beszéd” jellemezte a kormányzatot, hiszen csak a szavak szintjén csökkentette a digitális szakadékot – jelentette ki, hozzátéve, hogy a kabinet néhány előterjesztése – például az internetadóra vonatkozó – ezzel a célkitűzéssel “homlokegyenest ellentétes” volt.

Több projekthez nem biztosították az átláthatóságot, sokszor a közbeszerzés megkerülésével írtak ki pályázatokat – jegyezte meg.

Szót ejtett arról is, hogy számos olyan informatikai program volt, amelyet a kormányzat megszüntetett, vagy amely anyagi támogatás hiányában a vegetálás állapotba került. A politikus ez utóbbiak közé sorolta a Netrekész, a Teleház és az e-Magyarország pont programokat.

Az IT-szektor a magyar gazdaság motorja lehet, ha jó az együttműködés a magyar állam, a kormányzat és a piaci szereplők között – állapította meg Nyitrai Zsolt.

Nyitrai – kérdésre válaszolva – kifejtette, nem az a fő kérdés, hogy miniszter, államtitkár, vagy kormánybiztos vezeti-e majd a területet, hanem az, hogy meglegyen a határozott politikai szándék az informatika menedzselésére. “Ez megtörtént” – szögezte le.

Keresztesi János arról beszélt, hogy minden párthoz eljuttatták azt a javaslatukat, miszerint részt vennének programalkotásukban. Egyedül a Fidesz-KDNP-vel tudunk együtt működni, csupán ők fogadták el a felajánlkozást – mondta.

Gabor Dombi, Inforum, Hungary

The recently accessed EU countries expected a sudden improvement in their welfare, the continued democratisation of politics, and their integration into the Western culture. This did not happen, because the local powers were unable to attain the new civilisation level due to their cultural traditions. Therefore the EU institutions should establish partnerships not only with governments, but also with those non-governmental organisations, opinion forming entities that are committed towards European values, Union efforts, and local progress.

In South and East Europe still the most important task would be the realisation of a comprehensive information society and economy. The objectives of the 2006 Ministerial Conference of Riga have not been achieved either, the digital divide was not reduced by 50 per cent. The many and articulated “ageing well” calls also remained without any echo in this region. Wideband regional access, awareness raising campaigns, education and content service are all missing especially for the elderly (50+), the poor, and the rural inhabitants. In the lack of money the national e-Inclusion programs have not been completed, while the more developed Europe is already ready to take the next step. In Hungary, Inforum (Forum of the Hungarian IT Organizations for Information Society) a non governmental umbrella organisation, initiated that the Hungarian Parliament should issue a Parliamentary Decree, and uniquely in Europe it should establish a Parliamentary Committee for solving the problems of e-Inclusion. Soon the Parliamentary Committee faced that only civil organisations committed towards modernisation do hear its call, the state institutions do not. According to the opinion of Inforum significant resources and European support for the local civil forces would be required for modernisation, in order to achieve that the majority of all the classes of the society should become users of the digital world. Fewer declaration and more direct contacts between the competent DGs and the organisations would be needed, and an increasing number of Union tenders could contribute to the success of the local initiatives.

Inforum since 1997 considers it to be its task to achieve that IT be widely used by the society. Inforum in the interest of spreading digital literacy throughout the society through the publication of books, a series of intergeneration events (Grandchild-Grandparent IT Competitions: 2003 – …), by setting up a user protection office (Inforum-Infomediátor, 2004), a user supporting portal (50plusz.NET, 2008) and the establishment of a knowledge base (eInclusion.hu, 2007) assists the spreading of the information society and equal opportunities. In year 2007 Inforum initiated in Hungary the e-Inclusion Movement, and in year 2008 it launched the Digital Hungary Spring event series. Inforum actively participated in the establishment of the Office of the IT Commissioner (2000), the IT and Telecommunication Committee of the Hungarian Parliament (2000), the Ministry of IT and Telecommunication (2002), and the Special Parliamentary Committee for e-Inclusion (2008). In year 2009 Inforum prepared its first education film series, which introduces through 30 steps the use of computers, the internet and online services. Inforum recently published its new study: „Open points of view to new Strategy of Information Society: Standard of Living and Profit”. The European Community acknowledged the work of Inforum by awarding it an eInclusion Gold Medal in 2008.

What could be the real message of the e-skills week in the year of societal solidarity? e-skills is a part of the European e-Inclusion policy. For this reason it would be a mistake if the e-skills week would only address the enterprises. The ultimate target is to win the consumers. The consumers may be served at an increasingly higher civilisation level, and this can be achieved with training the service providers and the consumers. It would be important that service providers should not only care about the rich clients, but they should see the market opportunity in people living with disadvantages, in the elderly and in people living in rural regions. The enterprises have to participate in exploring the market and training the consumers. NGOs represent an example with their responsible behaviour and actions as regards changing the attitude of the companies, achieving a more global governmental approach, and the training of the consumers. Therefore NGOs are the key to the success of the European programs and the e-skills week.

Gabor Dombi
Inforum, Hungary

A civilek szerdán juttatták el közleményüket az MTI-hez, amelyben azt írják: a hazai szabványháború lezárását jelentheti a NYISSZ által javasolt törvénymódosítás, melyet a parlament december 14-én elfogadott.

A szövetség szerint a jelenlegi nem szabványos alapon működő, “szigetszerű” informatikai rendszerek több szempontból akadályozzák az egyszerű, átlátható és olcsó ügyintézést, szolgáltatásokat. A szabványos működés eredményeképpen a felhasználók – tehát az állampolgárok, vállalatok és intézmények – magasabb szintű szolgáltatásokhoz jutnak: csökken a hozzáférés és a szolgáltatás biztosításának a költsége és egyszerűsíthető az ügyintézés, az állampolgárok ezáltal időt és pénzt takaríthatnak meg. Ráadásul a nyílt szabványok működése esetében a szabványok használatáért senki sem követelhet jogdíjat.

A közlemény emlékeztet: a közhivatalok a nyugat európai országok többségében már nyílt szabványokat alkalmaznak. Hollandia, Franciaország, Lengyelország és Horvátország az utóbbi években törvényi úton tette kötelezővé azok kötelező használatát. Magyarországon több alkalommal megütköztek egymással a zárt és nyílt szabványú termékek képviselői: 2008-ban egy 25 milliárdos “Microsoft vagy azzal egyenértékű” szoftver közbeszerzési kiírás kapcsán a Gazdasági Versenyhivatal a bírósághoz, a hazai nyílt szoftveres cégek pedig az Európai Unióhoz fordultak.

Idén tavasszal Baja Ferenc informatikáért felelős kormánybiztos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megnyitják a közbeszerzési piacot a nyílt szabványú szoftverek előtt, azaz megkezdődhet a nyílt technológiákra történő átállás. A gazdasági válság kibontakozása még időszerűbbé tette az informatikai költségek leszorítását és ezzel együtt az informatikai monopóliumok felszámolását. A most elfogadott törvényjavaslat gyakorlatilag egyértelmű helyzetet teremt: a hivatali kapunak és az ügyfélkapunak a most elfogadott törvény értelmében definíció szerint nyílt szabványosnak, a törvény szóhasználatában “közhasznúnak” kell lennie.

Sok hazai hivatal és hatóság már eleve nyílt szabványokat alkalmaz, számukra ez a törvénymódosítás nem jelent változást. Ugyanakkor végre törvényi garancia biztosítja, hogy minden állampolgár nyílt szabványokon keresztül, nyílt vagy zárt szoftverekkel is hozzájuthasson az állami szolgáltatásokhoz.

Forrás: SG.HU

További információ:

10 pont a kötelező nyílt szabványokról, avagy mitől nőhettek volna a számláid havi 1000 forinttal?

A törvénymódosítás kulisszatitkai

Győztünk!!!:) A parlament elfogadta a nyílt szabványos törvénymódosítást

Úgy tűnik, a bizalom az Egyesült Királyságban és Írországban a legnagyobb, ahol az összes válaszadó 63 százaléka számít a beruházások növekedésére, és az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Olaszországban is majdnem ekkora a lendület. A felmérést az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban végezték.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a technológiai beruházások szükségességének dacára a vállalatok szem előtt tartják, milyen megtérülést biztosít az informatika. Eszerint a világszerte megkérdezett vezetők túlnyomó többsége (81 százalék) azt nyilatkozta: növekvő nyomás nehezedik rájuk, hogy olyan projekteket valósítsanak meg, amelyek a korábban szükségesnél nagyobb flexibilitást eredményeznek. Az Egyesült Államokban a válaszadók 87 százaléka ért egyet ezzel a kijelentéssel, míg Európán belül Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Írországban érződik legerősebben ez a nyomás.

A több mint 550 vezető véleményét tartalmazó felmérés kiemeli, hogy a költségcsökkentés és az irányítás továbbra is kulcsfontosságú szempontok maradnak, ha informatikai beruházással kapcsolatos döntésről van szó. Az informatikai projektek megvalósítási költségének csökkentése érdekében a válaszadók három intézkedést ítéltek a leghatékonyabbnak: a projektkövetelmények stabilitásának és üzletileg releváns voltának biztosítása, a meglévő rendszerek cseréje vagy racionalizálása, és a nyílt platformok felé történő elmozdulás.

“A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a vállalatok felismerik a technológiába történő beruházás szükségességét annak érdekében, hogy megvédjék és erősítsék versenyhelyzetüket, még a nehéz időkben is. A múltban ez nem volt mindig így.” – nyilatkozta Keith Haviland, az Accenture rendszerintegrációs tanácsadás üzletágának igazgatója. “Az utóbbi 18 hónap zűrzavara megerősítette a további flexibilitás és skálázhatóság szükségességét annak érdekében, hogy élen maradjanak az üzleti életben és agilis üzleti változásokat kezdeményezzenek.”

Az adott beruházási területeket tekintve az informatikai vezetőknek sokkal világosabb elképzeléseik vannak, mint üzleti pozícióban lévő társaiknak a következő évi új projektek prioritásairól. Az IT-főnökök messze legsürgetőbb prioritása a szervervirtualizáció és -konszolidáció (44 százalék), míg az üzleti menedzserek általában ugyanolyan fontosságúnak minősítik a virtualizációt, mint az ügyfélkapcsolatokat és a szolgáltatást. Bár elismerik az ügyfélkapcsolatok és a szolgáltatás fontosságát, az IT-főnökök jelentős finanszírozást várnak el az e-business (32 százalék) és a szolgáltatás-orientált architektúra (SOA) projektekre (31 százalék) is.

A technológiai teljesítménymutatók használatának és a kockázatok világosabb meghatározásának ugyancsak nő a jelentősége. A globális vállalatok vezetőinek több mint háromnegyede használ pénzügyi, termelékenységi vagy haladási mérőszámokat annak érdekében, hogy felmérje technológiai beruházásainak teljesítményét és hasznát. Ezenfelül az informatikai döntéshozók 27 százaléka egy meghatározott módszertant vagy irányítási keretrendszert használ az informatikai beruházások üzleti kihatásainak megállapítására. Ugyanakkor a felmérésben szereplő esetek körülbelül felében a mutatók még mindig csak részben kerültek bevezetésre. A felmért vállalatok körülbelül egyharmadánál a mutatókat egyáltalán nem használják.

“Hogy mennyire nélkülözhetetlenné vált az informatika az üzlet túléléséhez és vezető szerepéhez, azt az bizonyítja, hogy a következő év során a beruházások növekedésére számítanak a nehéz gazdasági körülmények ellenére.” – mondta Haviland. “Míg más működési költségeket levágnak, az IT-re úgy tekintenek a globális cégek, mint az erejük helyreállításának egyik eszközére. Sokkal nagyobb hatékonyságot és költségcsökkentést lehet elérni a következőkkel: technológiákon átívelő automatizálás, a feltörekvő technológiák (mint például SaaS és Open Source) előnyeihez történő gyorsabb hozzáférés, mindez integrált eszközökből és mérőszámokból álló flexibilis keretrendszerekkel ötvözve a beruházás megtérülésének követése céljából.”

A felmérésről

Annak érdekében, hogy felmérje, a globális pénzügyi és gazdasági válság kihatásaként hogyan változott a vállalatok hozzáállása a különböző üzleti terüleken történő technológiai beruházásokhoz, és hogy felderítse, hogyan alakulhatnak a beruházások a következő 12 hónap folyamán, az Economist Intelligence Unit az iparágak széles skáláját képviselő 557 felsővezetőt interjúvolt meg 2009 augusztusában és szeptemberében. A felmérést az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban végezték. A vizsgált minta tagjai felsővezetők, a válaszadók 55%-a központi felsővezető (CIO, CFO és CEO). A válaszadók kétharmada egy informatikai területhez tartozik, a többieknek más funkcionális szerepköre van. Mindannyian ismerik a szervezet őket érintő részében vagy az üzlet egészében végrehajtott technológiai beruházásokat. A felmérésben szereplő vállalatok az ipar széles keresztmetszetét képviselik, 62%-uk éves globális bevétele meghaladja az 500 millió dollárt.

Forrás: Computerworld

Az előszó Alexander Kalache professzor, a WHO egykori főigazgatójának munkája. Az Útmutató három szerző műve: Alan Hatton-Yeo (UK), Iris Marreel (Németország), Teresa Almeida Pinto (Portugália). Ebben az alkotók 37 projekt példáján, ajánlásokkal mutatják be, hogy miképpen valósítható meg az élet minden területén a generációk közötti szolidaritás.

Az útmutató magyarul itt érhető el (PDF)

További információ:
VIDA – Intergenerational Valorisation and Active Development Association
MATES website: www.matesproject.eu
email: vida@viver.org
Phone: +351 93413 1140

Összességében “inkább sikeres” volt az utóbbi évtized infrastruktúrafejlesztése, de az internet elterjedtsége még mindig nem eléggé “robusztus” – mondta az államtitkár, a következő időszak feladatát úgy határozva meg, hogy “internetet mindenkinek, mindenütt”.

A térséggel összehasonlítva a magyarok se felkészültebbek, se felkészületlenebbek nem volt az információs társadalom kihívásaira, ugyanakkor “csak kapargattuk, nem láttuk teljes mélységében” a váltás következményeit. Fontos, de csak az első lépés volt, hogy technikai oldalról közelítettük meg ezeket a folyamatokat, ezután “új szempontokat kell előtérbe állítani” – mondta Baja Ferenc, a tudományos kutatás fontosságára hívva fel a figyelmet. Ha nem sikerül társadalmi támogatást szerezni ehhez a fejlődéshez, nem tudunk “lépést váltani a felzárkózásban” – tette hozzá, megjegyezve, hogy az olvasási és internethasználati adatok alapján Magyarország “szinte négy részre szakadt”.

Hangsúlyozta: az e-közigazgatást e-közszolgáltatássá kell fejleszteni, hogy az emberek minden hivatalos ügyüket egyetlen helyen tudják elintézni. A kormány civil szervezeteket kér fel arra, hogy a választások idejére alakítsanak ki olyan szakmai-közpolitikai-társadalmi konszenzust, amelyet “a következő kormány haszonnal a magáévá tehet”, és erre alapozhatja a következő tíz év fejlesztéseit ezen a területen – mondta Baja Ferenc.

Forrás: MTI & Prim.hu

Az infokommunikációs szektor lehet a válság utáni felívelés egyik nyertese – hangoztatta Oszkó Péter pénzügyminiszter kedden Tihanyban, az Internet Hungary konferencián.

Ehhez nem csupán infrastrukturális beruházásokra van szükség, de azt is ki kell találni, “hogyan tudunk ennek a hihetetlen lehetőségnek okos felhasználói lenni”, ez pedig az oktatásra, de akár a szabályozókra is feladatokat ró – mondta. Példaként említette, hogy meg kell tanulniuk az embereknek, hogyan bánjanak hatalmas, látszattudást kínáló ismerethalmazokkal. Véleménye szerint óvatosnak kell lenni a rendelkezésre álló információkkal.

“A válság lényegében az alkalmazkodási képességek próbája” – mondta, hozzátéve, ez a szempont sokkal lényegesebb az aktuális piaci részesedésnél, amely “szét tud porlani egyik pillanatról a másikra”. Kulcskérdésnek azt nevezte a pénzügyminiszter, melyik az az üzleti modell, vállalati gondolkodás, amelyik egy válság sikeres túlélésére számíthat.

Forrás: MTI